Losonc legtragikusabb időszakát élte meg 165 évvel ezelőtt, amikor 1849. augusztus 7-9 között a Grabbe tábornok vezette orosz seregek bosszúból a földdel tették egyenlővé a várost.
Az 1848-as szabadságharc első jelentős forradalmi eseményére, a Losonci csatára 1849. március 24-én a város főterén (ma Kubinyi-tér) került sor. Ekkor Beniczky Lajos honvédőrnagy vezénylete alatt egy maroknyi magyar csapat, a városban tartózkodó, többszörös túlerőben lévő osztrák hadtestet futamította meg, s tette hadizsákmányává a katonáit és felszerelését. Egyetlen áldozata Debrődi János volt, aki ezzel a csata hőse lett.
 |
| Beniczky Lajos |
A csata kiváltotta az osztrák seregek haragját, de ekkor még aligha gondolt valaki arra, hogy alig négy hónap múlva a város teljesen elpusztul. A történésekről a későbbi évtizedek folyamán többen is beszámoltak. Ezen eseményről idézzük a Losoncz és Vidéke c. lapban 1887-ben megjelent kevésbé ismert írás egy részletét, amely Losonc múltját ismertette, részletesen beszámolva pusztulásáról is: „Nyári mulatságait a kies fekvésű losonczi fürdőben tartotta a városi közönség, valamint a tugári fürdőben. Nem is volt együtt annyi czigány sehol, mint Losonczon. Bunkó társasága is itt szerepelt. Eme virágzó városkát azonban újból a pusztulás és enyészet fenyegeti. - Vize nem volt, ez soha sem ártott neki - de a másik elem, a tűz ötödször látogat el hozzá. […] a guerillák az orosz hadsereg (talán) hátvédét, a mely tisztekkel együtt körülbelül 100 emberből állt, Losonczon megtámadták s közülök 3 tisztet lelőttek, a többit elfogták, azután a legénységből is elesett egy pár, mindezt Grabbe orosz tábornok Losoncz megsarczolásával, iszonyú rablás- és fel-gyújtásával ezerszeresen fizette vissza.
Keserves órái voltak Losoncznak 1849. aug. 7. és 8-án, amikor másfél napig iszonyú rablás, fosztogatás és ütlegelés dühöngött a kozákoktól bekerített városban! Végre aug. 9-én délután miután már semmit sem lehetett rabolni, fölcsillant a veres kakas, rövid idő alatt lángtengerré vált a város, a felköltött szél izzó hullámokat vet szerte szét a háztetőkre s a város, mely száz éves munka után, nehéz verejték cseppek között föllendült, három nap alatt romhalommá változott; lakosai pedig koldusbotra jutottak. Számtalan család annyira tönkre jutott, hogy egy fillére sem maradt, s ha az irgalom keresztényi kötelességet nem gyakorol, az éhhalálnak kellett volna martalékjául esniök. Midőn a lakosság összegyülekezett s megtelepült, összes számuk mind a két városban csak 1400-ra ment. A többi mint földönfutó, vidékre kényszerűlt menni. 344 ház égett el. A tűzvészből csak 32, a kertekben s a város szélein álló kis lakóház maradt menten. A többi mind elégett és lakhatatlanná lett.
A kár nem tekintve azt, hogy a magyar pénznek beadását rendelő parancs következtében Losonczon 70.000 pengő forint adatott be, valami öt millióra rúgott. A nagymérvű őszi esőzés következtében a tűz által megkímélt falak omladozni kezdtek s a mit az oroszok kezei meghagytak, azt az elemek pusztították el. Közelgett a tél, hajléka csak a tehetősebbeknek lett; a nagy rész ruha, födél nélkül volt, pinczében és kalibában kellett a kemény telet tölteniök. A virágzásnak indult középületek, Losoncz szellemi kincsei, mind oda vesztek. A reform. egyház gazdag könyvtára, a város levéltára, sőt a megyének Losonczon volt irományai és jegyzőkönyvei is örökre elvesztek”.
Az épületekben talált tárgyakat, bútorokat a cári katonák a katolikus templom előtt, a mai Kubinyi téren meggyújtott máglyán égették el. A városnak alig három háza maradt meg. A Kubinyi család tagjai a Gácsi utcai emeletes házuk törmelékei között, a hamu alól puszta kézzel próbálták megmenteni az értékes gyűjteményeik darabjait (madártojások, az ipolytarnóci megkövesedett fa darabja, könyvtár, régészeti leletek gyűjteménye stb.). Losonc 4000 lakosából alig 1400 maradt a városban, a többit megölték vagy elmenekült.
A pusztulás csodával határos módon a város addig sohasem tapasztalt újjáéledését hozta magával. Ehhez jelentős mértékben járult hozzá Vahot Imre kezdeményezése, amelynek eredményeként az ország számos települése és egyéne nyújtott segítséget a lakosoknak. A város vezető személyiségei, közöttük Jeszenszky Soma, Gyürky Pál, Tóth Mihály, Pekár Lajos, ifj. Szilassy József, Farkas Károly, Szatmáry István, Szígyártó Soma, Búsbak Ádám, Keller Sámuel minden tőlük telhetőt megtettek a város újjáélesztésért. Kubinyi Ágoston 5000 kötetet ajándékozott az új városi könyvtár létesítéséhez.
 |
| sorsjegy (mindkét oldala), amit 1849 után kiadtak Losonc megsegítésére |
Losonc, inkább csak mesékben létező módon alig húsz év alatt újjászületett, s addig sohasem tapasztalt fejlődésnek indult, meredek ívű fejlődését azután az 1. világháború és súlyos következményei állították meg.
Puntigán József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése