Kaktusz a Vigadóban
Akkor tán folytatnám az 1993-as évet… Augusztusban ismét részt vettünk a színházi táborban Tarnamérán, ahol a fő téma lényegében „A kaktusz virága” volt, amelynek kiválasztása már áprilisban megtörtént. A csoport itt kezdte el a mű részletesebb betanulását Jankovits Jenő rendezésében, miközben néhányan (jómagamat is beleértve) nekifutottunk a lassan közeledő ötéves jubileumunk szervezésének. Az elkövetkező pár hónap igencsak sűrűre sikeredett: október 2-10, III. Őszi Színházi Napok, melynek szervezése (lásd a programot) sok erőnket „elszívta”, viszont az eddigi évadokból a legsikeresebbnek bizonyult. No nem azért, mert a záróműsort mi adtuk...
 |
| Tóth Pista, Balázs Ildikó |
Ekkor kezdődött Losoncon a kultúra terén egy új korszak. Az ősz folyamán megnyílt az újjáépített – renovált Vigadó, ahonnan (pontosabban a Lehár kávéház megnyitójáról) – a kötelező pár pohár pezsgő és néhány nóta után – a színházi napok utolsó napján megkezdtük kosztümös felvonulásunkat a városon át a Traditional band zenei kíséretében, egészen az Európa kultúrházig, ahol azután bemutattuk az ötéves jubileumi műsorunkat. A díszlet nem lett egészen „hagyományos”, hiszen szerepelt benne néhány rozsdás fémhordó is a Biedermannból… Szegény Agócs Valika (R.I.P) az est műsorvezetőjeként kissé feszélyezetten érezte magát nagyestélyiben a rozsdás hordók mellett.
 |
| Tóth Pista, Gerő Ervin, B. Vámos Anikó |
Na mindegy, az est végül is lezajlott, elbúcsúztak a csoporttól Leszák József (Miri bácsi) és Csaszlovszky János (Dzsoni bácsi), az egészségükre hivatkozva nem vállalták a további munkát, a színkörünk az „Örökös tag” címmel honorálta odaadó munkájukat.
 |
| Erdélyi Gábor, Balázs Ildikó |
Most akkor végre visszatérnék a „kaktusz”-ra: A darab kiváló francia vígjáték, nemigen részletezem, biztosan sokan ismerik a filmbéli verzióját Walter Matthau főszereplésével. A központban egy nőtlen igen csapodár fogorvos (Julien) áll, aki viszont azt hazudja barátnőjének (Antónia), hogy nős és három gyermek atyja. Antóniának ez rendkívül imponál, ám egyre követelődzőbbé válik. A fogorvos asszisztensnőjét (Stephanie) kéri fel, mint „feleséget”, hogy húzza ki a csávából. Sok-sok bonyodalom után végül mindenki megtalálja a maga párját. A darab magyar verziója teli van Nádas Gábor – Szenes Iván slágereivel, hogy csak a „Let kiss”- t, vagy a „Jamaikai trombitás”-t említsem. Biztosan látták egy páran Bodrogi Gyula és Voith Ági előadásában. A lényeg, hogy a „Kaktusz” premierje ismét nagy közönségsiker lett (ezt követően még 36-szor játszottuk szerteszét a környéken, valamint Magyarországon), főként hogy a Vigadó nagytermében mutattuk be. Ezt óriási megtiszteltetésnek vettük, hiszen 30 év után színkörünk szereplői voltak az elsők, akik a bálterem nagyszínpadán játszhattak…
 |
| Bene Győző, Tóth Pista |
Ezzel a darabbal is volt „egy-két” élményünk, pl. az egyik előadáson mindjárt az elején nem nyílt ki, csak a függöny fele… a női szereplőnk (B. Ildikó) hiába várta a végszót E. Gábortól, akinek csak a függöny széthúzása után kellett megszólalnia, viszont ő az ágyon fekve csak a nem szétmenő függönyrészt látta. Végül azért csak elkezdték valahogy… Vagy egy vidéki fellépésen az egyik elektromos biztosíték nem bírta a „gyűrődést” és folyton kikapcsolt, megszakítva ezzel az áramforrást a zenéhez ill. a fényhez… Nos, mit volt mit tenni, a mindig éppen szabad szereplő tartotta a biztosíték gombját előadás végéig. Szerencsére nem keletkezett se tűz, se nem ért senkit áramütés.
 |
| B. Vámos Anikó, Balázs Ildikó |
A Vigadót felújító Avant cég ezután fő támogatónkká, a Vigadó épülete – színpada pedig úgymond „második otthonunkká” vált. Csák Pista elvállalta a Vigadó kulturális életének szervezését, melyben természetesen jelentős szerepet játszott csoportunk is. Ilyen volt például A Vállalkozók I. Nógrádi Bálja az Avant céggel a losonci és a salgótarjáni Ipari Kamarával közösen szervezve, vagy az I. Nemzetközi borverseny és borkóstoló, stb.
 |
| B. Vámos Anikó, Tóth Pista |
Az ősz folyamán újjáalakult az 1833-ban létrejött losonci Kaszinó. Ez nem hazárdjátékon alapult, hanem a város értelmiségének egy részét tömörítette, melynek célja Losonc fejlődésének elősegítése volt. Nagy megtiszteltetésnek számított, hogy az eléggé szigorú belépési feltételek ellenére csoportunkból Puntigán József és Csák István tagokká váltak. Színkörünk készítette el a kaszinó által szervezett „A losonciak I. találkozója” kétnapos rendezvényének műsorát.
Aki nem hiszi, járjon utána…
(Szöveg: Erdélyi Attila, fotók archívum; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)