Színházi archívum 32

Hagyományainkhoz híven következzék az ígért anyag a Kármán Színház idei bemutatójához. A társulat legutóbbi időszakának összefoglalóját a losonci és komáromi előadásokkal együtt Attila barátunk már megírta, itt az ideje, hogy az eddig összegyűlt egyéb anyag is felkerüljön a blogra. (Az eddigi évek TARTALOMJEGYZÉKE a jobb oldalsó sávból könnyen elérhető).

Mutatom előbb a Boris Vian darab losonci plakátját. Ezt már remélem mindenki látta.

Mutatom a műsorfüzet címlapját is, ezt feltételezem azok látták, akik eljöttek a losonci előadások valamelyikére:

A második oldalon a szereposztás és a szokásos kis összefoglaló:

A további oldalakat nem mutatom, azon az aktuális szponzorok vannak felsorolva... Mutatom viszont a Jókai Napok műsorfüzetének 36-37. oldalát, jutott bele fotó is.

A fesztiválújság pénteki számában Csák Istvánnal, a társulat vezetőjével olvasható egy beszélgetés:

...a folytatás is hasonlóan nehezen olvasható a narancssárga alap miatt:

Az előadást követő napon a Visszhang a nézőket is kifaggatta:

Az Új Szóban is megjelent a fesztivál díjazottainak listája, beszkenneltem, de ITT is elolvasható online. Egy másik cikk pedig ITT olvasható, ez csak a paraméter hírportál online változatában áll rendelkezésünkre.

És akkor most következzék egy meglepetés: idén januárban egy 3 oldalas összefoglaló jelent meg a Nógrádi Művelődési Központ (Novohradské osvetové stredisko) lapjában a Kármán József Színházról. A lap ITT megtekinthető, lapozgatható, a képek is szép színesek benne... :-)

Ennyi fért mai színházi archívumunkba, köszönet az anyagért Erdélyi Attilának, aki szorgalmasan gyűjti és őrzi a Kármán József Színházhoz fűződő dokumentumokat.

(A képek kattintással olvashatóbb méretben nyílnak!)

Hol volt ... 32

Kővé meredt nézők a „Medusa pillantása” révén?!

Tiszteletem, Hölgyeim és Uraim!

Ismét elszaladt egy esztendő, amióta utoljára „pennát ragadtam”… Ha megengedik, röviden ecsetelném a Kármán József Színház „történéseit” a tavalyi év júniusa óta. Nos, mint tudható, tavaly Komáromban „díjeső”-ben részesültünk a „Berlini liliom” előadása kapcsán.  Régi igazság, hogy „kétszer nem lép senki ugyanabba a folyóba” (vagy így valahogy?), és ez velünk is megtörtént.

Kezdjük a tapssal: a rendező Máté Krisztián, Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor,
Setény Öcsi, Csák István és Gyetvai Viktória

 
A 2015-ös Jókai Napokról hazatérve jó sokáig „megérdemelt pihenésünket” töltöttük, ki-ki a maga módján, természetesen nem maradhatott el a júliusi közös gulyásparti a losonci tónál. Augusztusra meghívást kaptunk egy akkor induló új falusi szlovák-magyar színházi fesztiválra, mégpedig a „Fél” nevű községbe (Tomášov).

Setény Öcsi - Claude Vilebrequinként zoknit varr

Augusztus lévén nem nagyon akaródzott senkinek a dolog, de mivel még arrafelé nem jártunk, így végül némi kíváncsisággal tekintettünk az ottani fellépés elébe. A „Paraszt dekameron”-t vittük (már 5 éve van műsoron), és megérte, mert a szervezők és a közönség is nagy tetszéssel „vették a lapot”, nem vallottunk szégyent az új helyszínen, és állítólag máskor is szívesen látnak majd bennünket egyéb „kópéságokkal” is... Egyébként a „…dekameron”-t  még „elnyomtuk”  falun az idei  februári választási kampányban is.

Csák István mint Charles a sofőr

A tavalyi „Berlini liliom” sajnos csak 5 előadást élt meg, mivel a főszereplőnk  prózai okokból külföldre távozott, és így több fesztiváli meghívást is el kellett utasítanunk. Az ősz és a tél szép csendesen „elfolydogált”,  így hát az új évben nekiláttunk „keresgélni” valami újabb darabot.

Setény Öcsi mint Claude Vilebrequin

Meg is született egy választás, Boris Vian: Medúza-Fő címmel, amelyet végül a tavalyi rendezőnk Máté Krisztián ajánlott, természetesen az ő rendezésében. Ez egy eléggé abszurd helyzetből fakadó fergeteges francia komédia, ahol egy szerelmi háromszög négyszöggé tágul, miközben az elhangzó mondatokat nem szabad túl komolyan venni – vagy mégis?!

Setény Öcsi, Erdélyi Gábor és a bemutató nézői

Az előadás ismét kamaratérben zajlott,  a júniusi bemutatón a losonci közönség „vette a lapot” és nem „meredt kővé”  a címszereplő pillantásai révén, hanem jókat szórakozott.  Június közepén azután ismét megmérettettünk Komáromban az idei 53. Jókai Napokon. Ezúttal pénteken este játszottunk este fél nyolckor, és mint az idei utolsó versenyelőadás – úgy hiszem (és nemcsak én), hogy – nem vallottunk szégyent.

Erdélyi Gábor mint Antoine Bonneau

  
A reakciók esetleg majd elolvashatók a színházi archívumban, vagy pl. a „parameter” weboldalon is. 

Gyetvai Viktória mint Lucie Bonneau

Mint már föntebb említettem volt, az idén nem léptünk bele ugyanabba a folyóba… A zsűri  az idei fesztiválon nem adott ki fődíjat, sem nívódíjat a felnőtt kategóriában… így a tavalyi költői kérdésem már nem aktuális…:-).

Erdélyi Attila Francis Lopezként és Setény Öcsi

Ezúttal „csak” egy különdíjjal tértünk haza: „A legjobb szórakoztató előadás díja”.  Nos, ha mégis utánagondolok… a színház egyik alapvető célja valahol mégiscsak a szórakoztatás. Vagy nem?!  

Gyetvai Viktória és Setény Öcsi

 
Éppen ezért „felemelt fővel toljuk tovább szerény színházunk szekerét”…
Ezúttal talán ezzel a fennkölt mondattal zárnám le mondandómat.
Aki nem hiszi, járjon utána…:-)

Maradok tisztelettel:
Erdélyi Attila
(A hun )

Fotók: Puntigán József

Hamarosan jön majd a Színházi archívum is a plakáttal, műsorfüzettel, cikkekkel... 

A Kármán József Színkör/Színház eddigi munkásságának dokumentumai a TARTALOMJEGYZÉKBEN bármikor elérhetők!

Hol volt... 31

„Dobszó nem hallatszik az égig?!“

Tiszteletem! Ismét eltelt egy év, méghozzá nagyon gyorsan. Kedves ismerősöm, T.  Évi megkérdezte, hogy „nem volna-e kedvem írni“ ismét valamit a színházunk tájáról?!  Nos, mit mondhattam erre? Természetesen igent!

Tavaly ott fejeződött be a sztori, hogy „A reykjavíki lány“ sikerrel vette a komáromi jókai-napos akadályokat (3 díj). Sajnos, azóta a darabot már nem játszottuk sehol, és ez eléggé elszomorító. A 2014-es jubileumi esztendő elfolydogált minden különösebb izgalom nélkül.  Egy-két fellépés a kabaréval, és eljött 2015. Ideje volt új kihívások elé nézni, ami természetesen egy új darab betanulását jelentette.

Csák Pista, Pünkösdi Mónika, Erdélyi Gábor, Erdélyi Gabriella

 Eléggé hosszú „vacakolás“ után esett a választás Bertold Brecht „Dobszó az éjszakában“ c. művére, amely darabot a leendő új rendező – Máté Krisztián – ajánlotta, aki a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház tagja. Páran láttuk ott szerepelni, valamint megtekintettük a „Közelebb (Closer)“ c. előadást is, melyet ő rendezett.  Tudtuk, hogy „érdekes“ lesz az új rendező munkája velünk kapcsolatban, és nem is csalódtunk.

Erdélyi Gabriella, Csák Éva, Erdélyi G. (feje), Csák Pista

A darab 8 szereplős változatát a rendező ajánlotta, és végül a címét is megváltoztattuk „Berlini liliom„-ra, mivel a már kb. 35 oldalas mű is „csak“ az eredeti regény (Dobszó az éjszakában) átirata volt.  A történet aránylag egyszerű: az első világháború vége... egy német kispolgári család lánytagja hiába várja vissza négy évig volt szerelmét, csak nem jön (azt hiszik,hogy halott), s így szülei „hozzákényszerítik “  a család egyik „bunkó“ munkás ismerőséhez... Közben mellesleg zajlik a városban valami forradalom is... Persze hogy bonyolódjon a dolog, visszatér a lány volt szerelme. A végén shakespeare-i stílusban mindenki feldobja a talpát – az ifjú szerelmeseket kivéve.

Pünkösdi Mónika, Sándor Zsombor, Erdélyi Gabriella

Brechtet még nem játszottunk, kemény kihívásnak tekintettük a dolgot, és az is lett. A rendező „megkínzott“ mindenkit, de a végeredmény állítólag megérte a küzdelmet.  Kamaraelőadás, minimális díszletben, minimális, de célszerű kosztümök és kellékek... élőzene, sajátos „humorbombák“, pontos színészi játék.

Csák Pista, Erdélyi Gábor

Picit tartottunk a losonci bemutatótól, de talán nem okoztunk túl nagy csalódást a hazai közönségnek, elégre ezt a darabot fesztiválokra szántuk, és mindjárt a bemutató után (jún.7-8-9) „el is húztunk“ Komáromba az 52. Jókai Napokra. Ott csütörtökön este fél kilenckor adtuk elő a dolgot, igencsak zsúfolt kamaratérben, de így volt ez jó, így „ütött“ eléggé nagyot... Az észrevételeket remélhetőleg majd elolvashatják a színházi archívumban...

Erdélyi Attila, Erdélyi Gabriella, Setény Öcsi, Sándor Zsombor

Talán a „Dobszó...“ mégiscsak majdnem az égig hallatszott, mivel 5 díjjal térhettünk haza a fesztiválról. Évi már megírta, de azért engedtessék meg megismételnem:  nívódíj  - felnőtt színjátszó csoport, legjobb férfi alakítás díja – Sándor Zsombor, legjobb női alakítás díja – Erdélyi Gabriella , a legígéretesebb fiatal rendező tehetség díja – Máté Krisztián, a zsűri különdíja a kiváló szerepformálásért – Erdélyi Gábor. A fődíjat már nem merték nekünk adni...(ezt csak viccnek szántam).

Csák Éva, Erdélyi Gábor

Nem mellékesen még megjegyzem a 2015-ös évvel kapcsolatban, hogy ismét „elővettük“ a felolvasószínház műfaját, és márciusban „Dalos étlap“ címmel Bächer Iván könyvéből  két előadást kreáltunk a losonci közönségnek az itteni Lehár Kávéházban – nem kis sikerrel. Lehet, hogy még valamikor folytatása is lesz…(Fotók ITT lapozhatók).

Setény Öcsi, Erdélyi Attila

 A Brecht darabbal feltehetőleg több fesztivált is megjárunk majd, ezekről alkalomadtán tájékoztatást „nyújtok(unk)”.

Csák Éva, Sándor Zsombor

Akkor levonnám a tanulságot – ha van valamilyen… Az utóbbi 5 évben minden alkalommal elhoztuk a felnőtt csoportnak járó nívódíjat Komáromból. Nos, jelenthet ez valamit?!
Remélem, nem untattam túlságosan a kedves olvasóközönséget…

Maradok tisztelettel:
„A hun”

(Szöveg: Erdélyi Attila, fotók: Puntigán József; további fotók ITT lapozhatók)
(a fotók kattintással nagyíthatók, hamarosan jön majd a színházi archívum is, sőt a mai cikk bekerül a Kármán Színház történetét összefoglaló tartalomjegyzékbe - a jobb oldali sávban található)

Hol volt… 30

avagy adalék a színházi archívumba

Úgy gondolom, itt az ideje, hogy szót ejtsünk a losonci Kármán József Színház legutóbbi, egészen friss bemutatójáról, mely Komáromban is számos díjban részesült.
Legutolsó Hol volt… cikkében Attila megemlítette, hogy A reykjavíki lány című darabbal készül a csoport a komáromi Jókai Napokra.

A műsorfüzet címlapja

Mivel a csoport ünnepi évada elég húzósnak bizonyult, hiszen az „Egy hét a kávéházban” című kabarén kívül kiállítást és vetítéssel egybekötött beszélgetéseket is szerveztünk a színház múltjáról, észre se vettük, mennyi kevés időnk maradt a „fesztiváldarab” próbáira. Cibula Peter, már tavaly bizonyított a társulat előtt az Antigoné New York-ban című előadás megrendezésével, így nem volt kérdés, hogy idén is ő fog rendezni.

Setény Öcsi és a próbabábu

Hosszas lamentálás után esett a választás a „liftes” darabra, Setény Öcsinek nagyon tetszett a történet, ennek örömére meg is kapta a főszerepet – igaz, akkor még nem sejtette, mibe vág bele… 

Szereposztás

Hogy a többi szereplő is korban megfelelő legyen, így a színház oszlopos tagjai ezúttal háttérbe szorultak, egészen pontosan fel a világosító (Erdélyi Gábor) és hangosító (Csák Pista) fülkébe. Irigykedtek is aztán a próbák során, hogy a fiatalok próbálhatják ezt a jó kis darabot, ők meg „csak” a háttérben tevékenykednek. (Itt jegyezném meg, hogy a színházi produkció mindig csapatmunka, mindenki munkája egyaránt fontos!)

Setény Öcsi, Csák Éva

A reykjavíki lány című előadás egészen különös látványvilággal dicsekedhet, amely egészen pontos színészi játékot és technikai megoldásokat igényel. A liftbe szorult Férfi (Setény Öcsi) hosszas monologizálás után „életre kelti” az álomképeit, ábrándozásának tárgyát, aki a reykjavíki lány személyében (Csák Éva) jelenik meg.

Pünkösdi Mónika és Csák Éva

Persze egyből megszólal a „lelkiismerete” is – a feleség szerepében Pünkösdi Mónika látható –, és hogy teljes legyen a társaság a feleség szeretője is megjelenik, „a szupermen Lajos”, akit Sándor Zsombor kelt életre.

Sándor Zsombor és Pünkösdi Mónika

A darabban az egyes jeleneteket aláhúzva, mondanivalóját kiemelve megjelenik egy éteri csellós hölgy (Kovács Dóra), és egy próbabábu is.

Kovács Dóra

 A darab bemutatója 2014. június 8-án zajlott a losonci B. S. Timrava Színházban, sajnos sokan távolmaradtak, bizonyára nem mindenki szereti az abszurd műfajt, pedig nem kell tőle félni, ez is rendkívül szórakoztató tud lenni.

Összefoglaló a műsorfüzetből

A csapat nem sokkal a bemutató után Komáromba ment, hogy részt vegyen az 51. Jókai Napokon, és ott igazán nem okoztak csalódást!

Visszhang c. fesztivállap

Sorolom: megkapták a felnőtt színjátszó csoport nívódíját, Peter Cibula rendezői díjjal lett gazdagabb, Setény Öcsit a legjobb férfi alakítás díjjal jutalmazták, ráadásképp pedig a Kármán József Színház megkapta a zsűri különdíját is a legjobb díszletért (a díszlet kivitelezője ismét Erdélyi Gábor volt).

Ez is Visszhang

A komáromi fesztivál közönsége ugyan nem értette tökéletesen a darabot (ahogy az a Visszhang című lapból kiderült), azonban a színészi játékot még az örökké méltatlankodó zsűri is megdicsérte.

Setény Öcsi, Csák Éva

Szóval most itt tartunk. A Kármán Színház június 27-én Somoskőújfalun lép fel, az Egy hét a kávéházban című kabaréműsorral, aki nem látta, az eljöhet megnézni…

(Szöveg: T. Éva, fotók: Puntigán József, a képek kattintásra nagyobb méretben nyílnak;
még több fotó ITT)

Színházi archívum 28

Ez már bizony az utolsó előtti színházi archívumunk - már ami a losonci Kármán József Színház elmúlt 25 évét illeti. Erdélyi Attila múlt szombati cikkében a tavalyi, 2013-as év bemutatóról írt, ami az Antigoné New York-ban címet viselte.
Mutatom is az előadás műsorfüzetét. Szokásunkhoz híven először a címlapot:

Aztán következik a szereposztás és a szokásos "velünk történt"...

Itt pedig a darabról, a rendezőről és a szerzőről olvashatunk

És ahogy az lenni szokott elmentünk Komáromba is fesztiválozni (mondtam már, hogy ez a piros alap rettenetes?)

 Csák Pista is nyilatkozott:

Mutatom a Jókai Napok fesztivállapjának címlapját is, ez az előadás másnapján jelent meg:

Itt meg vélemények olvashatók az előadásról

 
Ennyi fért mai archívumunkba. Attilának köszönhetően még egy utolsó cikk vár ránk holnap, utána jövő pénteken az ahhoz tartozó "archívumi" anyagot is megmutatom, bár az az anyag nagyon is frissnek, szinte ropogósnak mondható, hiszen az Egy hét a kávéházban című jubileumi kabaréról esik benne szó (többek között).
(A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)

Színházi archívum 26

Aki olvasta Attila barátunk legutóbbi cikkét, az bizonyára tudja, hogy 2011 januárjában a losonci Kármán Színház Csokonai Vitéz Mihály Közösségi Díjban részesült. Ez nagy dolog kérem szépen! A sajtó sem hagyta ezt szó nélkül, ez a cikk a Szabad Újság 2011. február 9-én megjelenő számában volt olvasható: (A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)

A következő cikk is a Szabad Újságban jelent meg, a Jókai Napok idején pedig a fesztiválújság is átvette:

(No ebből a cikkből is kiderül, miféle fondorlatokkal csábítottak engem ide vissza, először csak kellemes kis baráti csevej meg kávézás, aztán már csak azt vettem észre, hogy be vagyok hálózva és dolgoztatnak...)
De most már térjünk át Johanna második halálára, volt neki nagyon szép, csokibarna alapú plakátja:

 és hasonló volt a műsorfüzet is:

A belsejében pedig a stáblista, majd egy kis elgondolkodtató szöveg a darabbal kapcsolatban (természetesen két nyelven):

És ahogy az errefelé szokásos, ezt a darabot is elvitték Komáromba, ott pedig nagy visszhangja volt:

Természetesen megjelent a címlapon is sok egyéb mellett:

Majd az előadást is méltatták:

és külön kifaggatták a zsűrit is:

Mára ennyi fért színházi archívumunkba, a holnapi Hol volt, hol nem volt cikkben pajzánkodni fogunk, ugyanis eljutunk a 2012-es évbe, amikor a Paraszt dekameron táncos-zenés produkciót tűztük műsorra. Jut eszembe: április 25-én este 20.00 órai kezdettel ismét megtekinthető ez az előadás a B. S. Timrava Színházban, aki nem látta, vagy aki látta de megnézné ismét, az jöjjön el, jegyek korlátozott számban majd a helyszínen lesznek kaphatók!