Az idei első :-)

Az idei első városnéző sétánk bolondos dátumra, április elsejére esett, szerencsénkre az időjárás még nem volt bolondos, gyönyörű napsütéses tavaszi időben ismerkedtünk városunk történelmével.

A Csillag étterem sarkánál egy maroknyi csapat gyűlt össze kora délután, hogy Puntigán József vezetésével útnak eredjünk. Nagy örömünkre másik helytörténészünk, Böszörményi István is velünk tartott, így többek között vasúttörténeti ismereteket is a legavatottabb forrásból szerezhettünk. :-)

Első megállónkat a tér sarkánál tartottuk, ahol szó esett a tér egykori épületeiről, vasútvonalakról, gyárakról, moziról és sok minden másról is. Sajnos minderről csak virtuálisan, mivel napjainkban ezeknek se híre se hamva...

Nem sokkal távolabb ismét megálltunk, a mai nyomdától nem messze időztünk egy keveset. Mint kiderült, nyomda már a régmúlt időkben is létezett arrafelé. Szó volt Berkó Sándorról és Jankovits Jenőről is, az első úriember költő volt, a második pedig többek között a gyöngyösi valamint a losonci színjátszókat is rendezgette.

Következő megállónkat a jól ismert körforgalomnál tartottuk. Annak idején ezt Szent István térnek hívták, és például a Szent László utca (is) keresztezte.

Mi sem szolgálhat jobb helyszínként egy 1600-as évekből származó szöveg megértéséhez, mint az egykori kisállomás épülete? Böszörményi Istvánnak hála megtudhattuk, hogy már akkor volt Ortoványos, és északra és délre is mezőgazdasági területek húzódtak patakokkal és dűlőkkel övezve. Miután ennyi okosságot részünkre átadott, Böszörményi István el is búcsúzott tőlünk, így nélküle folytattuk utunkat az Irtványos lakótelep felé.

Ott a sok panel között egyből szemet szúr a Köztársaság térről a Galéria üzletközpont miatt átköltöztetett egykori szökőkút "szoborcsoportja", amely új köntösben és új helyen töri meg a paneltömbök egyhangúságát.

Utunkat tovább az egykori gőzmalom helye felé folytattuk. Sajnos mára semmi sem maradt az épületekből, így csupán képek alapján próbáltunk tájékozódni a terepen. Érdemes elolvasni az erről szóló helytörténeti cikkeinket ITT és ITT.

A gőzmalom épületei 2014-ben és az üres helyük 2017-ben

Innen átvágtunk az erdőn keresztül a fürdő felé vezető útra. Megnyugtató csend, némi madárcsicsergés, virágok, oxigén... Belemerültünk :-)

Mondom virágok. Virágmezők. Mindenfelé. Mindenféle.

És a fürdő. Jelenleg építési terület, a tervek szerint néhány éven belül idősek otthonaként fog majd működni. A fürdővel kapcsolatban is érdemes elolvasni a blog helytörténeti cikkeit ITT és ITT. (A fotón látható könyv Mária Adamová és Puntigán József: Losonc az idő változásaiban, ajánlom mindenki szíves figyelmébe. Ha máshol nem, a Városi Információs Központban még egész biztosan kapható.)

Egyébként bejártuk az épületet is. Közben mindenki visszaemlékezett mikor és milyen alkalomból járt utoljára a losonci fürdőben. Kiderült, hogy iskolai kirándulásoktól kezdve lagzin, diszkókon keresztül, egészen a gombázásig mindig adódott megfelelő alkalom arra, hogy itt szórakozzunk, vagy oltsuk szomjunkat.

Mi szomjunkat a városligetben oltottuk, ahol nagyon jólesett üldögélni egy sort a sok-sok gyaloglás után. Úgy gondolom jó hangulatú, kellemes néhány órát töltöttünk el együtt, közben sok-sok érdekességet is megtudtunk, hála lelkes helytörténészeinknek. Meg is beszéltük, hogy májusban kirándulunk (Ó)Gácsra, ahol Böszörményi István vezetésével bejárjuk a temetőt, templomot, egyebeket, és ha szerencsénk van körbevezetnek a felújított kastélyban is. (2014-ben már jártunk Gácson Csontváry nyomában, ez most más lesz, egészen más!)

Az időpontot majd még pontosítjuk, egyet azonban már most egész biztosan tudok: kár lenne kihagyni!

(Szöveg és fotók: Éva)

További képek Puntigán József masinájából ITT nézegethetők.

A losonci Gőzmalom - II. rész

A Csehszlovák Köztársaság ideje alatt a Gőzmalom a város egyetlen olyan vállalata volt, amely állandóan dolgozott. Tulajdonosa a Csehszlovák Malom kartell volt. Termelését 1938-ban állították le. Ezt követően az épületeiben lengyel, magyar és romániai menekültek részére menekülttábort alakítottak ki. A német hadsereg 1945-ben fő épületeit felrobbantotta.

A 2. világháború után nem újították fel a működését, csak a romokat takarították el. Megmaradt és kijavított épületeiben nagyobbrészt lakásokat rendeztek be. Egy részükben pedig mezőgazdasági szövetkezet működött. A patak mellett kialakított medencékben éveken keresztül halakat tenyészettek. Épületei fokozatosan lepusztultak, elsőként a terület közepén álló egyszerű kastély dőlt romjaiba, majd fokozatoson a többi épület is elveszítette lakhatóságát (köszönhetően lakói nemtörődömségének is). Az utolsó éveiben már javarészt roma lakosok lakták.

2008 őszén a Besztercebányai Önkormányzat az épületekkel együtt eladta a területet, lakosainak el kellett innen költözni. Új tulajdonosa egyszerűen letarolta a területet. Akkori terveiből semmit nem valósított meg, a területet, mint arra az előző részben már utaltam, mára hatalmas fű növi csak be és eladó.

A gőzmalomtól nyugatra a Tugári patak vizét felfogva az 1960-as években egy több hektár területű mesterséges tavat (Priehrada/Ladói tározó) hoztak létre, amelyet néhány évtizeden keresztül a város lakossága is használt fürdőzésre. Közelében több hétvégi ház és egy csárda is felépült. A Tugári patak vizének szennyezettsége miatt fürdőzésre alkalmatlan és nem ajánlott. A tavat övező erdőben azonban érdemes sétálni.

A malomnak saját iparvágánya volt, amely a Losonc-Gácsi főút mellett haladt (részben a későbbi helyi érdekű Losonc-Gács vasútvonal nyomvonalán, amelyre kb. a mostani Irtványos Egészségügyi Központ alatt kötődött rá). Kevesebben tudják, hogy az idevezető vágányok a Köztársaság téren keresztül vezettek, majd a mai Gácsi út nyomvonalán haladtak. Helyi érdekesség, hogy 1921-ben a Losonc-Fülek labdarúgó mérkőzésre rendkívüli vonatot indítottak a gőzmalomba. innen pár percnyire volt és van a LFC labdarúgó pálya.

Itt járva érdemes még megemlíteni, hogy kb. a mai ladói tó magasságában, a Gács felé vezető út jobb oldalán alakították ki a losonci katonaság gyakorlóterét, melyet 1938 után repülőtérként is használtak. 1968 után a megszálló orosz katonaság állomásozott a területén.

Az úttal párhuzamosan vezetett a Losonc-Gács helyi érdekű vasútvonal. A Gács felé vezető főút és a vasúti nyomvonal keresztezősében volt az egyik vasúti megálló. Ma raktárépületeket találunk itt. A gyakorlótérre jó állapotú út vezet, amelynek jobb oldalán napelemek alkotta kis erőművet találunk, vele szemben van a kutyamenhely és az ország első állattemetője is. Az egykori gyakorlóteret ma a vadászok is használják lövészgyakorlatokra.
(Szöveg és fotók: Puntigán József. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)

A losonci Gőzmalom - I. rész

A Kubinyi térről nézve sétánk legtávolabbi pontjára jutunk, az egykori losonci Gőzmalom területére. Aki ma tudatosan, vagy anélkül eljut ide – teheti, mert a közvetlen határában épült fel a város egyik legnagyobb üzleti központja – egy fűvel sűrűn benőtt, kamerákkal megfigyelt pusztaságot talál „Magánterület. Tilos belépni” ill. „Eladó” táblákkal.

Az egykori, képeslapokon számtalanszor megörökített épületegyüttesből csak néhány földszintes, lassan romjaiba dőlő lakóház, ill. gazdasági épület maradt meg. Valamint a Tugári-patak kibetonozott medre és az abban kialakított duzzasztó gát.

A területre a Losonci fürdőből idevezető, részben erdei úton (erre rá lehet kanyarodni a Halászcsárdához és a Ladói mesterséges tóhoz vezető mellékútról is) valamint a Losonc-Gácsi főútról a transzformátor állomás mellett leágazó Gőzmalom (Parný Mlyn) úton lehet eljutni.

A hely ősidők óta lakott.  Erre utal egy korabeli, a Losoncz és Vidéke c. lapban 1885 áprilisában közzétett tudósítás. „...Hány ezeréves hamvak lehetnek azok, melyeket legközelebb a losonczi műmalom területén, a vasúti vágány szélesbítése czéljából működő csákányok napfényre hoztak? A munkások alig egy méternyi mélységben kőfal által kerített űrre bukkantak, melynek közepén egymás mellett két urna jött napfényre egy nagyobb és egy kisebb, mindkettő tojásdad alakú, igen porhanyó, a legprimitívebb minőségben fekete agyagból készült, fedél nélküliek, tartalmuk rétegenként: föld, szürkés színezetű kondenzált anyag, durva szénpor, legalul pedig emberi csontok, melyek között a hosszú csontok vannak legnagyobb számban jelen. Csodálatos! hogy még most is épek, a törés végein szálkások.”. Azt, hogy hová kerültek ezek a valóban értékes leletek már nem sikerült kinyomoznom.

Losonc legrégebbi kézművesei közé a haliposztót készítő posztósok tartoztak. Kallójuk a mostani gőzmalom helyén állt. Ezt őrizte meg a losonci emlékezet “kalló” vagy „karló” megnevezéssel, mellyel az innen losonci fürdőbe vezető utat nevezték. A losonci posztósok jogaikat állítólag II. Józseftől kaptak meg. A régi losonci posztósok közül legismertebbek Csapó János, Laszly György és Korim János voltak.

Ezeken az alapokon létesült 1860-ban Grimm Lajos és Galgóczy Antal „Losonci Magtár Szövetkezete“ majd az 1864. január 16-án létrejött Borsod-Miskolci Gőzmalom Kova Malomkő Gyár Társulat, amelyhez szép lakás és gyönyörű kert tartozott. A gyorsan fejlődő létesítmény 1870 októberében Losonci „József” Gőzmalom Részvénytársasággá alakult át. Elnöke gr. Forgách Antal, vezérigazgatója Grimm Lajos volt, 20 ezer Ft részvénnyel rendelkeztek.

Négy félemeletes épületét a zürichi Escher-Wyss cég építette. Malmát francia Laffert féle malomkővel és 9 garaton őrlő korszerű gépezettel látták el. A folyamatosan dolgozó gépek mellett Baer Ulrich, igazgató irányításával 75 napszámos dolgozott. A malom 1885-ben csődbe ment, működtetését 1897-ben a „Borsod-Miskolci Gőzmalom Társaság“ vette át.

1898-ban ide volt bekötve a város első telefonkészüléke, melyet a malom igazgatója Grimm Lajos vásárolt meg. A vezeték a füleki út mellett kanyarodott el, keresztülvezetett Losonc-Tugáron, a temetők mellett, a szőlőhegy alatt, az erdészlak felé, s innen vezetett a malomba. A malomnak saját iparvágánya volt, amelynek utolsó szakasza a mai Gácsi úton haladt, ahonnan a mai Villanytelep előtt, a Gőzmalom utcán (ul. Parný mlyn) kanyarodott a malomba.

A Tugári patak itteni szakaszát terméskövekkel bélelték ki, a malom működéséhez vizet biztosító gát maradványai ma is láthatóak. A Gőzmalom átlagosan 300-600 munkást foglalkoztatott, termelése elérte a kb. napi 10 vagon gabonát.
Eredetileg 120 bécsi mázsa őrlőképessége volt, 1915-ben már kb. 10 ezer q. Az eredeti részvények tőkéje 400000 Korona, 1915-ben már 5200000 Korona volt.

(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)