Az előző számban is foglalkoztak már a losonci közkórház ügyével, a cikk folytatódott, ebből mutatok most részletet: " az én szerény véleményem szerint a közkórház részére gyűjtő perselyek alkalmazása önmagában még távolról sem elégséges a nagy czél megoldására, vagy ha igen, akkor oly sokáig lesz még rendezett kórház hiányában városunk, hogy azt az időt még megfeszített türelemmel is nehezen fogná várni a későbbi valamelyik nemzedék."
Csak érdekességként jegyzem meg, hogy ennek a cikknek a szerzője: "a-l-m-a".
Szintén az előző számban jelent meg a "A modern közlekedés hatása közgazdasági és kulturális életünkre" című cikk is, ennek folytatásában elolvashatjuk, hogy a gőzhajóknak hála "1844-től fogva 11 millió európai ember vett búcsút az ó-világtól, hogy az Atlanti-tenger tulsó oldalán új hazát keressen magának." Aztán elmerenghetünk a többi adaton is, például amikor 6 hónapig utaztak Californiába...
Nem maradhat el a szokásos tudósítás sem Bokodyék előadásairól, ezúttal "Vízváry Gyula a nemzeti színház oly népszerű komikusa három vendégjátékra szóló szereplését" méltatja a lap.
Aztán következik egy rendkívül aktuális megállapítás: (Bokodyék) "megmutatták, hogy a mai időben az operettek által oly erősen elrontott ízlést eredeti helyes irányba vissza tudták terelni s meg bírták értetni a közönséggel, hogy a szavaló művészet, ha annak komoly alapja van, még mindig hódít s biztosan több művészi élvezetet nyujt, mint a léha tárgyú s kis városokban rendesen kontár előadású operettek." Aztán a szavaló művészet helyére ki-ki helyettesítsen be mást...
A melléklet jelentős részét a katonai nevelő- s képző intézetekbe való felvételi követelmények foglalják el, ezt most átugorjuk, viszont a helyi és vegyes hírekből mazsolázunk egy kicsit. Ha jól tévedek, a harmadik hírben szereplő Rezső trónörökös nem más, mint a tragikus sorsú Rudolf főherceg. Amikor Losoncra jött még biztos nem sejtette, hogy kb. 1 évvel később befejezi földi pályafutását...
A március 15-i ünnepségekkel kapcsolatban már idéztem a Kossuthnak küldött távirat szövegét, most egy újabb érdekesség következik, Damjanich János özvegyének levelét adták közre a helyi lapban:
A város polgármestere szorgalmasan dolgozott a város szépítésén, folytatódtak az utcakövezések, ennek érdekében Pokorny Gusztáv személyesen járt "Somos-Újfaluban, hol sikerült is neki a lehető legelőnyösebb áron megvásárolnia a szükséges kőmennyiséget."
Persze ez a szám sem lehet meg hulla nélkül, most a patakban találtak egy holttestet, amely erőszakos gyilkosság áldozata lehetett...
Ja, és elolvashatjuk a főgimnáziumi ifjak árvízkárosultak javára rendezett hangversenyének műsorát is.
És akkor szépen csendben kanyarodjunk el ismét a hirdetések felé, ez az alábbi is sima cikknek álcázta magát:
A végére már tényleg jöjjenek a hirdetések, például ez:
vagy ez a fogászati kellékeket reklámozó hirdetés:
Hogy jó hangulatban teljen a napunk, vegyünk kézi harmonikát Bécsben!
Vagy maradjunk a nyomtatott betűknél és vegyünk könyvet. Vagy zeneművet, ha mégsem bírjuk zene nélkül:
A múltkor Margitot ajánlották sok szeretettel, mára átpártoltak a savanyú Ágneshez:
Én is befejezem mára. A jóból is megárt a sok! :-)
(minden kép kattintással nagyobb méretben nyílik!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése