Nem tudom manapság ez hogy van, de az én időmben legalább látásból ismertük egymást az alapiskolás iskolatársakkal. Pár évvel ezelőtti visszatérésem Losoncra azt eredményezte, hogy a rég nem látott ismerősök ismét előkerültek, ráadásul idén külön szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis egy ilyen régi kedves ember több hónapja ismét Losoncon tartózkodik, bár saját bevallása szerint már nem sokáig, hiszen intenzíven munkát keres külföldön.
Ő BELLA Lívia (eredetileg Belá, de nevét magyarosította). Egy valódi energiabomba, egy szeretetgombóc a szó legnemesebb értelmében. És számomra az az ember, aki nem fél megvalósítani saját álmait.
Amikor hosszú idő után ismét találkoztunk, rám nézett majd kedvesen beazonosított: Amália kisasszony! (26 éve mutattuk be a Fanni hagyományait, amelyben fivére – Sanyi – játszott).
Nekem pedig van egy halvány emlékem arról, hogy anno megjelent a losonci lapban egy cikk, hogy Livi Pekingben kínaiul tanul. Most végre kifaggattam mindenről. És ő örömmel tárta fel előttem életének főbb mozzanatait:
 |
| Sokat sportol: kerékpározik, fut, lovagol... |
„Hat éves koromtól tudtam, hogy egyetemre akarok menni, mert csak úgy találok olyan munkát amit majd szeretek csinálni és amivel azért pénzt is lehet keresni. A gimnáziumban eldöntöttem, hogy kínai nyelvet akarok tanulni, ezt egyszer el is mondtam az osztályfőnököm, a napokban elhunyt Dr. Szakó László kérdésére a többiek előtt, mire ők kinevettek. Az osztályfőnök nem szólt semmit, csak pár nap múlva közölte, hogy Miskolcon létezik kínai szak, ott majd tanulhatok. Egy év után Miskolcról elmentem az ELTE kötelező előkészítőjébe, ahol a kínai nyelven kívül a kínai kultúráról is tanultunk, és amely elvégzése valójában középfokú nyelvvizsgának felelt meg. Egyetemi tanulmányaim alatt egy éves kínai ösztöndíjat szereztem a Pekingi Egyetemre, ottlétem alatt édesanyámat is kivittem oda egy hónapra, ehhez természetesen pénzt kellett még keresnem, ezért kínai óvodásokat tanítottam angolul – miközben jómagam is még elég gyengén beszéltem az angolt.
Mivel a budapesti egyetemre 70 %-ban diplomaták gyermekei jártak, akiknek az angol nem okozott gondot, úgy döntöttem ideje nekem is felzárkóznom (mivel a képzés javarészt angolul folyt), így a nyelv miatt másfél évre kiköltöztem Los Angelesbe. Ott délelőtt nyelviskolába jártam, délutánonként pedig Beverly Hills-ben mondhatni szobafestőként dolgoztam, hogy legyen pénzem. Azóta nagyon jól tudok például ablakokat festeni…”
 |
| Valahol Kínában... |
Visszatérve sikeresen lediplomázott Budapesten. Kínából visszatérve kínai üzletembereknek kezdett tolmácsolni, akik mellett megtanulta az üzleti élet alapjait is. Két év múlva egy marketingcégnél helyezkedett el, amely közvetlen Kínával bizniszelt, így 3 évig Kantonban, Pekingben, ShenZhenben, és más nagyvárosokban mozgott.
Aztán a szerelem Dublinba irányította lépteit, és bár nagyon szeretett volna dolgozni, fél évig nem talált munkát. Spirituális embernek tartja magát, majd amikor rálelt Balogh Béla: Tudatalatti tízparancsolat című könyvére, átrágta magát rajta és elkezdte az ott leírtakat alkalmazni, hirtelen beindultak a dolgok.
Pártfogásába vette Dr. Kabdebó Tamás Dublin környékén élő író, irodalomtörténész.
Mindezek hatására a munka is megérkezett, igaz, Livinek 7 interjún kellett magát átküzdenie, hogy állást szerezzen a Google cégnél, ahol számlákkal és prezentációkkal foglalkozott. Közben ismét képezte magát, 2 évig további tanulmányokat folytatott az üzleti élet terén. Ráadásul megkapta az ír állampolgárságot is.
 |
| Edinburghban is mosolyogva |
Miután azt vallja, hogy mindenki a saját maga valóságának megalkotója, és érvényesnek tartja a vonzás törvényét, munkahelyét is ennek jegyében „szerezte meg”. Egy papírra felírta mit kell konkrétan neki tennie, hogy jó munkahelye legyen, majd azt is felírta milyen munkáról álmodik. És mivel az álmok olykor valóra válnak – főképp a tudatos emberek álmai – Livi megkapta álmai munkáját, amely során biztonsági hálózatot épített ki Afrikában az ott tevékenykedő ügyfelek számára. Természetesen ez a munka utazással is járt, így Afrika több országában is előfordult, és saját bevallása szerint már Európa összes államába betette a lábát. A közelmúltban egy régi vágya is teljesült, beutazta Közép-Amerika országait, többek között Mexikót, Belizet, Nicaraguát, Hondurast, Guatemalát, Panamát, stb.…
 |
| A Panama-csatorna közelében |
Mostanában ismét új célt talált magának, Dubajban szeretne jó állást szerezni, most ezen dolgozik. Közben itthon van Losoncon, és mivel nem szereti haszontalanul tölteni az idejét, önkénteskedik. Konkrétan az Alžbetka nevű, különleges figyelmet igénylő emberek napközi otthonába jár segíteni az ott dolgozóknak és jobb kedvre deríteni az odajárókat. Emellett kihasználva anyanyelvi szintű angol nyelvtudását és az errefelé meglehetősen egzotikusnak ható kínai nyelvtudását, az érdeklődőket nagyon szívesen bevezeti az adott nyelvek rejtelmeibe, valamint örömmel fejleszti bárki angol konverzációját, vagy nyelvtudását.
Miután tudja, hogy mai változó világunkban csak azok képesek talpon maradni, akik folyamatosan képezik magukat, Dublinban pszichológiát és lélektanácsadást kezdett tanulni, és mivel az egyetem a világ több országában is jelen van, reményei szerint majd az új helyen folytathatja tanulmányait.
 |
| Tandemugrásban, mert ezt is ki kell próbálni |
Hát most kérdem én, hány ilyen lelkes, képzett és sokat tapasztalt ember van Losoncon? Hányan önkénteskednek?
Ha van ilyen, ide vele – szeretném megismerni és bemutatni itt a blogon. Példaképekből sosem elég!
Mellesleg megegyeztünk Livivel, hogy Közép-Amerikában tett útjáról mesél majd a nyilvánosság előtt is élőben. Jelenleg keressük az októberi időpontot és a megfelelő helyszínt, ahol a vetítésnek hála kirándulhatunk egyet virtuálisan a világ másik végébe, és persze sok egyebet is megtudhatunk Bella Líviáról, gondolkodásmódjáról, a világról alkotott nézeteiről.
Akinek bármilyen kérdése, kérése van vele kapcsolatban, netán angol vagy kínai nyelvtudását szeretné tökéletesíteni, az közvetlenül Livi facebook oldalán vagy akár a blogon keresztül is jelentkezhet – továbbítom neki szívesen.
(Szöveg: Éva, fotók Bella Lívia archívumából)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése