Április 11. a költészet napja, József Attila, Márai Sándor ...meg a barátnőm születésnapja, engedtessék meg nekem, hogy ez alkalomból feltegyem ide ezt a videót - még sok hasonló található a videómegosztón - lényege, hogy amerikai filmsztárok magyar verseket "szavalnak" (az ügyes filmvágóknak hála). Bizonyára sokan ismerik ezt a dolgot, pár hete végigsöpört a neten, aki nem, az most csemegézhet:
A film a Forrest Gump, a színész Tom Hanks, a vers Petőfi Sándor: Egy estém otthon, magyar hangja a tíz éve elhunyt Bubik István.
2014. április 11., péntek
Színházi archívum 25
Legutóbbi cikkében Attila barátunk bolondozott egy picit, mivel nagyon gazdag volt a 2010-es év, nem csupán az új darabról esett említés, hanem sok minden másról is.
Sajnos a cikk elején említett jubileumi gálaműsorról nincs anyagom, ezért mutatom egyből a Bolond vasárnap plakátját a szereposztással:
Természetesen a műsorfüzet sem maradhat ki, ilyen volt a címoldala:
Ilyen pedig a belseje, stáblista, a rendező előszava, majd a szokásos "velünk történt":
Mivel sok minden történt velük, a szöveg itt folytatódik...
Akkor most kanyarodjunk el egy picit a Panni és az álommanók című mese felé, erről sajnos csak egy plakátot sikerült szereznem, valamint kinyomoztam a Pannit játszó kislány becsületes nevét: Szatmáry Boglárka. (Később a szerepét Müller Zsófi vette át, de a plakáton Boglárka látható Csák Pista és Erdélyi Gábor társaságában).
És akkor most megint ugrunk, mégpedig a Jiráskuv Hronov elnevezésű fesztiválra, Csehországba, ahol a csapat A peron című darabbal lépett fel. Az Új Szó című napilap is hírt adott róla:
Valamint a fesztiválújság is közölt az előadásról cikkeket - csehül, ebben például a szerző arról ír, hogy mennyire nem szereti az ilyen fajta színjátszást ráadásul a szöveget sem értette, de beismeri, hogy az előadás "meg van csinálva", mellette pedig Vlado Sadílek nyilatkozik a darabról:
Ebben a cikkben pedig arról esik szó, hogy a nyelvi akadályok ellenére milyen nagy hatással volt a cikk szerzőjére a színészi játék és maga a darab...
Ma ennyi fért kicsit bolondos színházi archívumunkba, holnap arról olvashatunk, hogy mi is az a "csoki-díj" és hány halála van Johannának.
(A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
Sajnos a cikk elején említett jubileumi gálaműsorról nincs anyagom, ezért mutatom egyből a Bolond vasárnap plakátját a szereposztással:
Természetesen a műsorfüzet sem maradhat ki, ilyen volt a címoldala:
Ilyen pedig a belseje, stáblista, a rendező előszava, majd a szokásos "velünk történt":
Mivel sok minden történt velük, a szöveg itt folytatódik...
Akkor most kanyarodjunk el egy picit a Panni és az álommanók című mese felé, erről sajnos csak egy plakátot sikerült szereznem, valamint kinyomoztam a Pannit játszó kislány becsületes nevét: Szatmáry Boglárka. (Később a szerepét Müller Zsófi vette át, de a plakáton Boglárka látható Csák Pista és Erdélyi Gábor társaságában).
És akkor most megint ugrunk, mégpedig a Jiráskuv Hronov elnevezésű fesztiválra, Csehországba, ahol a csapat A peron című darabbal lépett fel. Az Új Szó című napilap is hírt adott róla:
Valamint a fesztiválújság is közölt az előadásról cikkeket - csehül, ebben például a szerző arról ír, hogy mennyire nem szereti az ilyen fajta színjátszást ráadásul a szöveget sem értette, de beismeri, hogy az előadás "meg van csinálva", mellette pedig Vlado Sadílek nyilatkozik a darabról:
Ebben a cikkben pedig arról esik szó, hogy a nyelvi akadályok ellenére milyen nagy hatással volt a cikk szerzőjére a színészi játék és maga a darab...
Ma ennyi fért kicsit bolondos színházi archívumunkba, holnap arról olvashatunk, hogy mi is az a "csoki-díj" és hány halála van Johannának.
(A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
2014. április 10., csütörtök
Bemutatkozik 7
Ismét egy rendhagyó cikk a mai, apropóját a blogajánlóba felvett Medvesi Fotós Maraton blogoldala adja…
Kezdjük az elején: létezik olyan, hogy Novohrad-Nógrád Geopark, melyet 28 szlovákiai és 63 magyarországi település alkot, különben meg a világ első határon átnyúló geoparkja. Célja a terület értékeinek megőrzése, bemutatása, geoturisztikai termékké formálása, ezáltal a helyi gazdaság fejlesztése. És mondhatni itt van a szomszédban…
Szóval ez a Novohrad-Nógrád Geopark a Karancs-Medves Alapítvánnyal közösen szervezi a Medvesi Fotós Maratont, melyre ugyan majd csak októberben kerül sor, azonban már lehet rá regisztrálni. Én nem is szaporítom itt fölöslegesen a szót, az érdeklődők minden szükséges információt megtalálnak a honlapokon, a blogon illetve a rendezvény közösségi oldalán. Aki szereti a szép és érdekes fotókat, az is bátran kattintson, megéri!
Más: Kutatnám egy kicsit a köz véleményét itt a blogon. Jobbra fent lehet kattintani a megfelelő válaszra. A kérdés valójában egy olyan rendszeresen működő „klubra” vonatkozik, ahol fiatalok és idősebbek is találkozhatnak, beszélgethetnek, ahol mindig történik valami, szóval ahol van esély rá, hogy közösségi életet élhessünk itt Losoncon. Tetszik tudni: mert kell egy hely…
Előre is köszönöm a válaszokat!
Kezdjük az elején: létezik olyan, hogy Novohrad-Nógrád Geopark, melyet 28 szlovákiai és 63 magyarországi település alkot, különben meg a világ első határon átnyúló geoparkja. Célja a terület értékeinek megőrzése, bemutatása, geoturisztikai termékké formálása, ezáltal a helyi gazdaság fejlesztése. És mondhatni itt van a szomszédban…
Szóval ez a Novohrad-Nógrád Geopark a Karancs-Medves Alapítvánnyal közösen szervezi a Medvesi Fotós Maratont, melyre ugyan majd csak októberben kerül sor, azonban már lehet rá regisztrálni. Én nem is szaporítom itt fölöslegesen a szót, az érdeklődők minden szükséges információt megtalálnak a honlapokon, a blogon illetve a rendezvény közösségi oldalán. Aki szereti a szép és érdekes fotókat, az is bátran kattintson, megéri!
Más: Kutatnám egy kicsit a köz véleményét itt a blogon. Jobbra fent lehet kattintani a megfelelő válaszra. A kérdés valójában egy olyan rendszeresen működő „klubra” vonatkozik, ahol fiatalok és idősebbek is találkozhatnak, beszélgethetnek, ahol mindig történik valami, szóval ahol van esély rá, hogy közösségi életet élhessünk itt Losoncon. Tetszik tudni: mert kell egy hely…
Előre is köszönöm a válaszokat!
2014. április 9., szerda
Könyvajánló 26
Ha szerda, akkor könyvajánló, a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikvárium eddig még sosem hagyott cserben, erre a hétre egy kis romantikus olvasnivalót kínál, íme:
Vass Virág
Sohaférfi
Ulpius-ház, 2013
„Különleges nőt keresek. Olyat, aki talán sohasem válaszolna erre a hirdetésre. Ízig-vérig nőt, aki attraktív, intelligens, gondoskodó, érzékeny és őszinte. Keresek egy lányt, aki egyedül is boldog és sikeres, érzelmileg felnőtt. Úgy 27 és 37 közötti, és alig várja, hogy végre megtapasztalja, milyen egy érzéki, intellektuális, harmonikus párkapcsolatban élni.”
Ezzel a pár sorral indul Ádám, a Sohaférfi története.
A Sohaférfival már mindannyian találkoztunk. Pontosan tudjuk, mi fán terem, még sincsen rá rendes szavunk. Így kénytelen voltam egy regényben megírni. A Sohaférfi egy jelet keres, de sajnos mindeddig hiába. Nem a szerelemtől fél, hanem attól, hogy nem múlik. Talán ez a legnehezebb számára, megszokni az érzéseit. Olyan őrült súllyal nehezedik rá a magány, hogy néha maga is csodálkozik, hogy képes felemelni a lábát a földről.
Ádám a Kígyó utcai legénylakásában éli felhőtlen vadászéletét, míg egyszer csak betoppan Éva. Minden történetben meg szokott érkezni. Csakhogy ebben a regényben nem önszántából teszi. Évának esze ágában sincs elcsábítani Ádámot.
Egyikük sem akar rabja lenni az érzéseinek. Nincs is annál fordulatosabb krimi, mint amikor az elfojtott érzések lelepleznek valakit. Hepiend lesz? Igen. Lehetséges. A huszonegyedik századi élet tökéletes dramaturgiával rendez minden egyes jelenetet, a szerzőnek több hozzáfűznivalója nincs. (Vass Virág)
A könyv a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikváriumban megvásárolható, ára: 12,39 euró.
Vass Virág
Ulpius-ház, 2013
„Különleges nőt keresek. Olyat, aki talán sohasem válaszolna erre a hirdetésre. Ízig-vérig nőt, aki attraktív, intelligens, gondoskodó, érzékeny és őszinte. Keresek egy lányt, aki egyedül is boldog és sikeres, érzelmileg felnőtt. Úgy 27 és 37 közötti, és alig várja, hogy végre megtapasztalja, milyen egy érzéki, intellektuális, harmonikus párkapcsolatban élni.”
Ezzel a pár sorral indul Ádám, a Sohaférfi története.
A Sohaférfival már mindannyian találkoztunk. Pontosan tudjuk, mi fán terem, még sincsen rá rendes szavunk. Így kénytelen voltam egy regényben megírni. A Sohaférfi egy jelet keres, de sajnos mindeddig hiába. Nem a szerelemtől fél, hanem attól, hogy nem múlik. Talán ez a legnehezebb számára, megszokni az érzéseit. Olyan őrült súllyal nehezedik rá a magány, hogy néha maga is csodálkozik, hogy képes felemelni a lábát a földről.
Ádám a Kígyó utcai legénylakásában éli felhőtlen vadászéletét, míg egyszer csak betoppan Éva. Minden történetben meg szokott érkezni. Csakhogy ebben a regényben nem önszántából teszi. Évának esze ágában sincs elcsábítani Ádámot.
Egyikük sem akar rabja lenni az érzéseinek. Nincs is annál fordulatosabb krimi, mint amikor az elfojtott érzések lelepleznek valakit. Hepiend lesz? Igen. Lehetséges. A huszonegyedik századi élet tökéletes dramaturgiával rendez minden egyes jelenetet, a szerzőnek több hozzáfűznivalója nincs. (Vass Virág)
A könyv a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikváriumban megvásárolható, ára: 12,39 euró.
2014. április 8., kedd
A losonci fürdő - 2. rész
A fürdőbe vezető „Fürdői út” 1933-ban kapott villamos kivilágítást. Ehhez a fürdő bérlője, a Gőzmalom, a losonci erdő vadászati jogbérlője, a Városi Gazdasági Hivatal és kedvezményes árszámításával a Stredo Villanytelep járult hozzá. Ebben az időszakban még volt itt néhány kád és egy közös medence is, de ezen szolgáltatásokat már alig vették igénybe. A losonci közönség főleg vasárnap és ünnepnap látogatott ide. Itt rendezték meg az iskolák és egyesületek szabadtéri mulatságait.
Az 1960-es években a környező erdőben számos, lócákkal ellátott sétányt alakítottak ki, amelyeket az 1970-es évek végén a terület közművesítésével tettek tönkre.
Ekkor épült fel az új, szállodai résszel is ellátott épület. Környezetében 3 kisebb erdei házikót is felépítettek. A szálláshelyeket főleg iskolás gyerekek és úttörőtáborok vették igénybe. Nem lehet nem kimondani, hogy ma milyen ideális helye lehetne a jelenünkben egyre nagyobb népszerűségű erdei iskoláknak. Nem szólva arról, hogy a völgy akár egy, a lombkoronába vezető pálya kialakítására is alkalmas volna.
A nagy épület mellett egy kis golfpályát is létrehoztak, a szép gesztenyefasor alatt pedig tánchely is volt. A hely a nemtörődömség eredményeként már jóval az 1989-es változások előtt veszített a népszerűségéből, amit a változások utáni elhagyatottsága csak fokozott. 2007-ben a város magántulajdonba adta, a hírek pedig arról szóltak, hogy öregek otthona lesz benne.
Az idevezető aszfaltozott út folytatása a Koháry-völgybe vezet, melyet szintén előszeretettel látogattak és látogatnak a város lakói. Ezt az útszakaszt erdélyi menekültek és egyetemi munkaszolgálatosok közreműködésével 1942-ben építették ki. A völgy nevét adó Koháry-patak forrása a Fürdőből induló erdei úton kb. 15 perces sétával elérhető. Ennek környezetében a 1940-44 között tüdőszanatóriumot terveztek felépíteni. Az akkor ültetett fenyőerdő egy része még megvolt eddig, fáit napjainkban vágják ki. Ugyancsak látható még az akkor kifúrt mély kút is.
A völgyet körülölelő Koháry-erdőben a 1938-ban katonai és védelmi célokat szolgáló kiserőd rendszert építettek ki, amelyet azonban sohasem használtak.
A Koháry-völgy lakott hely. A szépen rendbe tett erdészházhoz is aszfaltozott út vezet. Az épület alatt jobbra kanyarodva Jelsőc felé vezet az út, még balra kanyarodva jutunk el a Koháry-völgybe, amelyet ma az erdészek használnak saját céljaikra. A kirándulókat mindössze egy lóca szolgálja, előtte tűzrakásra alkalmas hellyel. A völgy egy kövezett úton folytatódik, amelyen Panyidarócba lehet eljutni.
A katonai kaszárnyák kiépítésével egy időben a losonci fürdővel szembeni domboldal tetején alakították ki a város lőterét, amely mind a mai napig ezt a célját szolgálja.
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
Az 1960-es években a környező erdőben számos, lócákkal ellátott sétányt alakítottak ki, amelyeket az 1970-es évek végén a terület közművesítésével tettek tönkre.
Ekkor épült fel az új, szállodai résszel is ellátott épület. Környezetében 3 kisebb erdei házikót is felépítettek. A szálláshelyeket főleg iskolás gyerekek és úttörőtáborok vették igénybe. Nem lehet nem kimondani, hogy ma milyen ideális helye lehetne a jelenünkben egyre nagyobb népszerűségű erdei iskoláknak. Nem szólva arról, hogy a völgy akár egy, a lombkoronába vezető pálya kialakítására is alkalmas volna.
A nagy épület mellett egy kis golfpályát is létrehoztak, a szép gesztenyefasor alatt pedig tánchely is volt. A hely a nemtörődömség eredményeként már jóval az 1989-es változások előtt veszített a népszerűségéből, amit a változások utáni elhagyatottsága csak fokozott. 2007-ben a város magántulajdonba adta, a hírek pedig arról szóltak, hogy öregek otthona lesz benne.
Az idevezető aszfaltozott út folytatása a Koháry-völgybe vezet, melyet szintén előszeretettel látogattak és látogatnak a város lakói. Ezt az útszakaszt erdélyi menekültek és egyetemi munkaszolgálatosok közreműködésével 1942-ben építették ki. A völgy nevét adó Koháry-patak forrása a Fürdőből induló erdei úton kb. 15 perces sétával elérhető. Ennek környezetében a 1940-44 között tüdőszanatóriumot terveztek felépíteni. Az akkor ültetett fenyőerdő egy része még megvolt eddig, fáit napjainkban vágják ki. Ugyancsak látható még az akkor kifúrt mély kút is.
A völgyet körülölelő Koháry-erdőben a 1938-ban katonai és védelmi célokat szolgáló kiserőd rendszert építettek ki, amelyet azonban sohasem használtak.
A Koháry-völgy lakott hely. A szépen rendbe tett erdészházhoz is aszfaltozott út vezet. Az épület alatt jobbra kanyarodva Jelsőc felé vezet az út, még balra kanyarodva jutunk el a Koháry-völgybe, amelyet ma az erdészek használnak saját céljaikra. A kirándulókat mindössze egy lóca szolgálja, előtte tűzrakásra alkalmas hellyel. A völgy egy kövezett úton folytatódik, amelyen Panyidarócba lehet eljutni.
A katonai kaszárnyák kiépítésével egy időben a losonci fürdővel szembeni domboldal tetején alakították ki a város lőterét, amely mind a mai napig ezt a célját szolgálja.
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
2014. április 6., vasárnap
Programajánló április 7-13.
 |
| Fotó: Király Nóra |
A megújulás jegyében fejeződik majd be a következő hét is, de haladjunk szépen sorjában…
Kezdjük a kiállításokkal:
Április 3-án volt a megnyitója a Nógrádi Múzeumban és Galériában a Szabó Gyula grafikai versenyre benevezett gyermekek munkáiból megrendezett kiállításnak, mely április 24-ig tekinthető meg.
A múzeumban már a húsvétra is gondolnak, ennek jegyében született meg a húsvéti hímes tojásokat bemutató kiállítás, amely szintén április 24-ig látogatható. A kiállítás helyszínén különböző technikákkal készített hímes tojások is vásárolhatók.
2014. április 5., szombat
Hol volt… 25
Egy „bolondos” (?) év…
Egy picit még visszatérnék a 2009-es esztendőbe. Nem mellékes ugyanis, hogy 2009 március utolsó vasárnapján került bemutatásra a 20 éves jubileumi gálaműsorunk a losonci Timrava kultúrházban, „Nem csak a húszéveseké a színház” címmel. Ezúttal a kb. kétórás zenés estet közösen rendeztük, de a műsor legnagyobb részét Erdélyi Gábor szerkesztette „össze”. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy egyszerre léphettünk fel a gyöngyösiekkel és a salgótarjániakkal, mintegy felelevenítve a húszéves létezésünk magyarországi „kapcsolatteremtő gyökereit” is… (ezt a mondatot lehet, hogy én sem értem?...) Természetesen a gálaműsor tetszett a közönségnek, és DVD felvétel is őrzi az est emlékét. Ennyit még utólag a 2009-es évről.
2010 „akciódúsan” indult, mivel rögtön január végén ismét részt vettünk Balassagyarmaton a XXXII. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napokon, mégpedig „A peron” c. darabbal. Mit mondjak… érdekes előadás volt, mivel a díszlet csak a folyosón fért el az előtérben, viszont így a közönség tőlünk karnyújtásnyira élvezhette a játékunkat. És élvezte is – a zsűrivel egyetemben, mivel végeredményben két díjban is részesültünk: Erdélyi Gábor és Csák Pista a legjobb férfialakítás díjat, a csoport pedig ezüst minősítést kapott a Magyar Színjátékos Szövetségtől. Ezzel azonban még nem ért véget „A peron” pályafutása, visszatérek rá a cikk vége felé.
Elérkezett február, március… és ideje volt kiválasztani egy új darabot, amit Komáromban is eljátszhatunk. Ismét „elővettük” Krizsik Alit, akivel hosszabb-rövidebb hezitálás után kiválasztottuk Katajev, Dalmat, Sauvajon: „Bolond vasárnap” című művét. Ez egy tipikus bohózat, klasszikus francia mintára épül, csak éppen az 50-es években játszódik egy exkluzív szovjet gyógyüdülő szállodájában. Megtalálhatók benne a bohózat tipikus jegyei: a helyzet- és jellemkomikum, a személycserék, a sok átöltözés stb., és a darab végére minden elrendeződik.
A körülbelül kéthónapos próbafolyamat után be is mutattuk a művet 2010. június 10-én a losonci Timrava kultúrházban. Szép közönségsikert arattunk, így reménykedve mentünk két hét múlva Komáromba a Jókai Napokra. Ott azután a reményeink szerte is foszlottak…
Habár a közönség jókat kuncogott az előadásunkon, a zsűri viszont keményen ledorongolta dolgot, főleg azt kifogásolták, hogy mélyen a színvonalunk alatt szerepeltünk, és ezt nem a színészi játékra értették, hanem a bugyuta darabválasztásra, az olcsó poénokra, meg hogy „alámentünk” a közönségnek… szóval a rendezést is szapulták. Természetesen lógó orral távoztunk Komáromból, ez volt (az 1994-es Bulgakovval együtt) a második alkalom, hogy semmilyen értékelhető díjban sem részesültünk. Ezek után nem is sokszor játszottuk a darabot, és hamarosan „levettük” a repertoárunkról.
Ez viszont nem az egyedüli „vesszőfutásunk” volt Komáromban. Ebben az évben ugyanis versenyben voltunk egy mesével is, mégpedig Szinovál Gyula: „Panni és az álommanók” címmel, amit végül 2010 februárjában sikerült bemutatni a losonci Kármán József Alapiskola nagytermében.
A mese háromszereplős, és egy kislány álmainak a kálváriája, nagyon lesarkítva. Természetesen a gyermek nézősereg is be-beavatódik az interaktív előadásba. Annak ellenére, hogy a Jókai Napokon mintegy négyszáz gyermek tapsolt a produkciónak, szintén „ledorongolás” lett a végeredmény a tisztelt zsűri részéről.
Nos ennyi talán elég is lenne az „önostorozásból” arra az évre…
Visszatérek még „A peron”-hoz, már említettem volt anno, hogy meghívást kaptunk Közép-Európa legnagyobb és egyik legrégibb amatőr színházfesztiváljára a „Jiráskuv Hronov” 80-ik évfolyamára. Ez a nemzetközi fesztivál 2010. július 30-tól augusztus 7-ig tartott, a morvaországi legészakibb náchodi járás Hronov nevű városkájában. A szervezők háromnapi részvétel költségeit fedezték minden csoportnál. Amúgy a szervezés szuper volt, kaptunk egy kísérőt, aki mindvégig leste minden kérésünket. A résztevő csoportoknak egy napon belül kétszer kellett előadniuk a versenydarabjukat, ami eléggé fárasztónak tűnt, de végül mindenki megbirkózott vele.
A nemzetközi zsűritől bőven kaptunk dicséretet angolul, majd egy másik zsűritől csehül és szlovákul is… Az archívumban majd remélhetőleg olvashatnak erről egy szösszenetnyit…
A hosszú út ellenére boldogan tértünk haza, hiszen megmérettetünk egy rangos fesztiválon, ahol Szlovákiát és Losoncot képviseltük – méghozzá magyarul !!! –, nem vallottunk szégyent, és végülis ebből a régióból (Novohrad- Nógrád) mintegy negyven éve nem vett részt senki hasonló kaliberű fesztiválon.
Ennyit talán erről a „bolondos” 2010-es évről… amelynek keretében – hogy nehogy unatkozzunk – „futtattuk” még a „Tanulmány…”-t és a „Régi idők mozija”-t is.
Aki nem hiszi, járjon utána…
(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)
Egy picit még visszatérnék a 2009-es esztendőbe. Nem mellékes ugyanis, hogy 2009 március utolsó vasárnapján került bemutatásra a 20 éves jubileumi gálaműsorunk a losonci Timrava kultúrházban, „Nem csak a húszéveseké a színház” címmel. Ezúttal a kb. kétórás zenés estet közösen rendeztük, de a műsor legnagyobb részét Erdélyi Gábor szerkesztette „össze”. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy egyszerre léphettünk fel a gyöngyösiekkel és a salgótarjániakkal, mintegy felelevenítve a húszéves létezésünk magyarországi „kapcsolatteremtő gyökereit” is… (ezt a mondatot lehet, hogy én sem értem?...) Természetesen a gálaműsor tetszett a közönségnek, és DVD felvétel is őrzi az est emlékét. Ennyit még utólag a 2009-es évről.
 |
| Bolond vasárnap: Sándor Zsombor, P. Kerner Edit, Erdélyi Gábor |
2010 „akciódúsan” indult, mivel rögtön január végén ismét részt vettünk Balassagyarmaton a XXXII. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napokon, mégpedig „A peron” c. darabbal. Mit mondjak… érdekes előadás volt, mivel a díszlet csak a folyosón fért el az előtérben, viszont így a közönség tőlünk karnyújtásnyira élvezhette a játékunkat. És élvezte is – a zsűrivel egyetemben, mivel végeredményben két díjban is részesültünk: Erdélyi Gábor és Csák Pista a legjobb férfialakítás díjat, a csoport pedig ezüst minősítést kapott a Magyar Színjátékos Szövetségtől. Ezzel azonban még nem ért véget „A peron” pályafutása, visszatérek rá a cikk vége felé.
 |
| Bolond vasárnap: Müller Zsófia, Setény Öcsi |
Elérkezett február, március… és ideje volt kiválasztani egy új darabot, amit Komáromban is eljátszhatunk. Ismét „elővettük” Krizsik Alit, akivel hosszabb-rövidebb hezitálás után kiválasztottuk Katajev, Dalmat, Sauvajon: „Bolond vasárnap” című művét. Ez egy tipikus bohózat, klasszikus francia mintára épül, csak éppen az 50-es években játszódik egy exkluzív szovjet gyógyüdülő szállodájában. Megtalálhatók benne a bohózat tipikus jegyei: a helyzet- és jellemkomikum, a személycserék, a sok átöltözés stb., és a darab végére minden elrendeződik.
 |
| Bolond vasárnap: Sándor Zsombor, Bolla Dániel, Setény Öcsi |
A körülbelül kéthónapos próbafolyamat után be is mutattuk a művet 2010. június 10-én a losonci Timrava kultúrházban. Szép közönségsikert arattunk, így reménykedve mentünk két hét múlva Komáromba a Jókai Napokra. Ott azután a reményeink szerte is foszlottak…
 |
| Bolond vasárnap: Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor |
Habár a közönség jókat kuncogott az előadásunkon, a zsűri viszont keményen ledorongolta dolgot, főleg azt kifogásolták, hogy mélyen a színvonalunk alatt szerepeltünk, és ezt nem a színészi játékra értették, hanem a bugyuta darabválasztásra, az olcsó poénokra, meg hogy „alámentünk” a közönségnek… szóval a rendezést is szapulták. Természetesen lógó orral távoztunk Komáromból, ez volt (az 1994-es Bulgakovval együtt) a második alkalom, hogy semmilyen értékelhető díjban sem részesültünk. Ezek után nem is sokszor játszottuk a darabot, és hamarosan „levettük” a repertoárunkról.
 |
| Panni és az álommanók: Erdélyi Gábor, "Panni", Csák Pista |
Ez viszont nem az egyedüli „vesszőfutásunk” volt Komáromban. Ebben az évben ugyanis versenyben voltunk egy mesével is, mégpedig Szinovál Gyula: „Panni és az álommanók” címmel, amit végül 2010 februárjában sikerült bemutatni a losonci Kármán József Alapiskola nagytermében.
 |
| Panni és az álommanók: Csák Pista, "Panni", Erdélyi Gábor |
A mese háromszereplős, és egy kislány álmainak a kálváriája, nagyon lesarkítva. Természetesen a gyermek nézősereg is be-beavatódik az interaktív előadásba. Annak ellenére, hogy a Jókai Napokon mintegy négyszáz gyermek tapsolt a produkciónak, szintén „ledorongolás” lett a végeredmény a tisztelt zsűri részéről.
Nos ennyi talán elég is lenne az „önostorozásból” arra az évre…
 |
| Bolond vasárnap: Csák Pista, Erdélyi Gabriella |
Visszatérek még „A peron”-hoz, már említettem volt anno, hogy meghívást kaptunk Közép-Európa legnagyobb és egyik legrégibb amatőr színházfesztiváljára a „Jiráskuv Hronov” 80-ik évfolyamára. Ez a nemzetközi fesztivál 2010. július 30-tól augusztus 7-ig tartott, a morvaországi legészakibb náchodi járás Hronov nevű városkájában. A szervezők háromnapi részvétel költségeit fedezték minden csoportnál. Amúgy a szervezés szuper volt, kaptunk egy kísérőt, aki mindvégig leste minden kérésünket. A résztevő csoportoknak egy napon belül kétszer kellett előadniuk a versenydarabjukat, ami eléggé fárasztónak tűnt, de végül mindenki megbirkózott vele.
 |
| Bolond vasárnap: Pünkösdi Mónika, Erdélyi Attila |
A nemzetközi zsűritől bőven kaptunk dicséretet angolul, majd egy másik zsűritől csehül és szlovákul is… Az archívumban majd remélhetőleg olvashatnak erről egy szösszenetnyit…
A hosszú út ellenére boldogan tértünk haza, hiszen megmérettetünk egy rangos fesztiválon, ahol Szlovákiát és Losoncot képviseltük – méghozzá magyarul !!! –, nem vallottunk szégyent, és végülis ebből a régióból (Novohrad- Nógrád) mintegy negyven éve nem vett részt senki hasonló kaliberű fesztiválon.
Ennyit talán erről a „bolondos” 2010-es évről… amelynek keretében – hogy nehogy unatkozzunk – „futtattuk” még a „Tanulmány…”-t és a „Régi idők mozija”-t is.
Aki nem hiszi, járjon utána…
(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)