A losonci fürdő - 2. rész

A fürdőbe vezető „Fürdői út” 1933-ban kapott villamos kivilágítást. Ehhez a fürdő bérlője, a Gőzmalom, a losonci erdő vadászati jogbérlője, a Városi Gazdasági Hivatal és kedvezményes árszámításával a Stredo Villanytelep járult hozzá. Ebben az időszakban még volt itt néhány kád és egy közös medence is, de ezen szolgáltatásokat már alig vették igénybe. A losonci közönség főleg vasárnap és ünnepnap látogatott ide. Itt rendezték meg az iskolák és egyesületek szabadtéri mulatságait.

Az 1960-es években a környező erdőben számos, lócákkal ellátott sétányt alakítottak ki, amelyeket az 1970-es évek végén a terület közművesítésével tettek tönkre.
Ekkor épült fel az új, szállodai résszel is ellátott épület. Környezetében 3 kisebb erdei házikót is felépítettek. A szálláshelyeket főleg iskolás gyerekek és úttörőtáborok vették igénybe. Nem lehet nem kimondani, hogy ma milyen ideális helye lehetne a jelenünkben egyre nagyobb népszerűségű erdei iskoláknak. Nem szólva arról, hogy a völgy akár egy, a lombkoronába vezető pálya kialakítására is alkalmas volna.

A nagy épület mellett egy kis golfpályát is létrehoztak, a szép gesztenyefasor alatt pedig tánchely is volt. A hely a nemtörődömség eredményeként már jóval az 1989-es változások előtt veszített a népszerűségéből, amit a változások utáni elhagyatottsága csak fokozott. 2007-ben a város magántulajdonba adta, a hírek pedig arról szóltak, hogy öregek otthona lesz benne.

Az idevezető aszfaltozott út folytatása a Koháry-völgybe vezet, melyet szintén előszeretettel látogattak és látogatnak a város lakói. Ezt az útszakaszt erdélyi menekültek és egyetemi munkaszolgálatosok közreműködésével 1942-ben építették ki. A völgy nevét adó Koháry-patak forrása a Fürdőből induló erdei úton kb. 15 perces sétával elérhető. Ennek környezetében a 1940-44 között tüdőszanatóriumot terveztek felépíteni. Az akkor ültetett fenyőerdő egy része még megvolt eddig, fáit napjainkban vágják ki.  Ugyancsak látható még az akkor kifúrt mély kút is.

A völgyet körülölelő Koháry-erdőben a 1938-ban katonai és védelmi célokat szolgáló kiserőd rendszert építettek ki, amelyet azonban sohasem használtak.
A Koháry-völgy lakott hely. A szépen rendbe tett erdészházhoz is aszfaltozott út vezet. Az épület alatt jobbra kanyarodva Jelsőc felé vezet az út, még balra kanyarodva jutunk el a Koháry-völgybe, amelyet ma az erdészek használnak saját céljaikra. A kirándulókat mindössze egy lóca szolgálja, előtte tűzrakásra alkalmas hellyel. A völgy egy kövezett úton folytatódik, amelyen Panyidarócba lehet eljutni.

A katonai kaszárnyák kiépítésével egy időben a losonci fürdővel szembeni domboldal tetején alakították ki a város lőterét, amely mind a mai napig ezt a célját szolgálja.

(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)

Programajánló április 7-13.

Fotó: Király Nóra

Nemrég még csak vártuk a tavaszt, most már nyakig benne vagyunk, legalábbis én nem győzöm a fejem kapkodni, minden virít, rügyezik, hajt, növekszik.

A megújulás jegyében fejeződik majd be a következő hét is, de haladjunk szépen sorjában…

Kezdjük a kiállításokkal:
Április 3-án volt a megnyitója a Nógrádi Múzeumban és Galériában a Szabó Gyula grafikai versenyre benevezett gyermekek munkáiból megrendezett kiállításnak, mely április 24-ig tekinthető meg.
A múzeumban már a húsvétra is gondolnak, ennek jegyében született meg a húsvéti hímes tojásokat bemutató kiállítás, amely szintén április 24-ig látogatható. A kiállítás helyszínén különböző technikákkal készített hímes tojások is vásárolhatók.

Hol volt… 25

Egy „bolondos” (?) év…

Egy picit még visszatérnék a 2009-es esztendőbe. Nem mellékes ugyanis, hogy 2009 március utolsó vasárnapján került bemutatásra a 20 éves jubileumi gálaműsorunk a losonci Timrava kultúrházban,  „Nem csak a húszéveseké a színház” címmel. Ezúttal a kb. kétórás zenés estet közösen rendeztük, de a műsor legnagyobb részét Erdélyi Gábor szerkesztette „össze”. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy egyszerre léphettünk fel a gyöngyösiekkel és a salgótarjániakkal, mintegy felelevenítve a húszéves létezésünk magyarországi „kapcsolatteremtő gyökereit” is… (ezt a mondatot lehet, hogy én sem értem?...)  Természetesen a gálaműsor tetszett a közönségnek, és DVD felvétel is őrzi az est emlékét. Ennyit még utólag a 2009-es évről.

Bolond vasárnap: Sándor Zsombor, P. Kerner Edit, Erdélyi Gábor

 
2010 „akciódúsan” indult, mivel rögtön január végén ismét részt vettünk Balassagyarmaton a XXXII. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napokon, mégpedig  „A peron” c. darabbal. Mit mondjak… érdekes előadás volt, mivel a díszlet csak a folyosón fért el az előtérben, viszont így a közönség tőlünk karnyújtásnyira élvezhette a játékunkat. És élvezte is – a zsűrivel egyetemben, mivel végeredményben két díjban is részesültünk: Erdélyi Gábor és Csák Pista a legjobb férfialakítás díjat, a csoport pedig ezüst minősítést kapott a Magyar Színjátékos Szövetségtől. Ezzel azonban még nem ért véget „A peron” pályafutása, visszatérek rá a cikk vége felé.

Bolond vasárnap: Müller Zsófia, Setény Öcsi

Elérkezett február, március… és ideje volt kiválasztani egy új darabot, amit Komáromban is eljátszhatunk.  Ismét „elővettük” Krizsik Alit, akivel hosszabb-rövidebb hezitálás után kiválasztottuk Katajev, Dalmat, Sauvajon: „Bolond vasárnap” című művét. Ez egy tipikus bohózat, klasszikus francia mintára épül, csak éppen az 50-es években játszódik egy exkluzív szovjet gyógyüdülő szállodájában. Megtalálhatók benne a bohózat tipikus jegyei: a helyzet- és jellemkomikum, a személycserék, a sok átöltözés stb., és a darab végére minden elrendeződik.

Bolond vasárnap: Sándor Zsombor, Bolla Dániel, Setény Öcsi

A körülbelül kéthónapos próbafolyamat után be is mutattuk a művet 2010. június 10-én a losonci Timrava kultúrházban. Szép közönségsikert arattunk, így reménykedve mentünk két hét múlva Komáromba a Jókai Napokra. Ott azután a reményeink szerte is foszlottak…

Bolond vasárnap: Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor

Habár a közönség jókat kuncogott az előadásunkon, a zsűri viszont keményen ledorongolta  dolgot, főleg azt kifogásolták, hogy mélyen a színvonalunk alatt szerepeltünk, és ezt nem a színészi játékra értették, hanem a bugyuta darabválasztásra, az olcsó poénokra, meg hogy „alámentünk” a közönségnek… szóval a rendezést is szapulták. Természetesen lógó orral távoztunk Komáromból, ez volt (az 1994-es Bulgakovval együtt) a második alkalom, hogy semmilyen értékelhető díjban sem részesültünk. Ezek után nem is sokszor játszottuk a darabot, és hamarosan „levettük” a repertoárunkról.

Panni és az álommanók: Erdélyi Gábor, "Panni", Csák Pista

Ez viszont nem az egyedüli „vesszőfutásunk” volt Komáromban. Ebben az évben ugyanis versenyben voltunk egy mesével is, mégpedig Szinovál Gyula: „Panni és az álommanók” címmel, amit végül 2010 februárjában sikerült bemutatni a losonci Kármán József Alapiskola nagytermében.

Panni és az álommanók: Csák Pista, "Panni", Erdélyi Gábor

A mese háromszereplős, és egy kislány álmainak a kálváriája, nagyon lesarkítva. Természetesen a gyermek nézősereg is be-beavatódik az interaktív előadásba.  Annak ellenére, hogy a Jókai Napokon mintegy négyszáz gyermek tapsolt a produkciónak, szintén „ledorongolás” lett a végeredmény a tisztelt zsűri részéről.
Nos ennyi talán elég is lenne az „önostorozásból” arra az évre…

Bolond vasárnap: Csák Pista, Erdélyi Gabriella

Visszatérek még „A peron”-hoz, már említettem volt anno, hogy meghívást kaptunk Közép-Európa legnagyobb és egyik legrégibb amatőr színházfesztiváljára a „Jiráskuv Hronov” 80-ik évfolyamára. Ez a nemzetközi fesztivál 2010. július 30-tól augusztus 7-ig tartott, a morvaországi legészakibb náchodi járás Hronov nevű városkájában. A szervezők háromnapi részvétel költségeit fedezték minden csoportnál.  Amúgy a szervezés szuper volt, kaptunk egy kísérőt, aki mindvégig leste minden kérésünket. A résztevő csoportoknak egy napon belül kétszer kellett előadniuk a versenydarabjukat, ami eléggé fárasztónak tűnt, de végül mindenki megbirkózott vele.

Bolond vasárnap: Pünkösdi Mónika, Erdélyi Attila

A nemzetközi zsűritől bőven kaptunk dicséretet angolul, majd egy másik zsűritől csehül és szlovákul is… Az archívumban majd remélhetőleg olvashatnak erről egy szösszenetnyit…
A hosszú út ellenére boldogan tértünk haza, hiszen megmérettetünk egy rangos fesztiválon, ahol  Szlovákiát és Losoncot képviseltük – méghozzá magyarul !!! –, nem vallottunk szégyent, és  végülis ebből a régióból (Novohrad- Nógrád) mintegy negyven éve nem vett részt senki hasonló kaliberű fesztiválon. 
Ennyit talán erről a „bolondos” 2010-es évről… amelynek keretében – hogy nehogy unatkozzunk –  „futtattuk” még a „Tanulmány…”-t  és a „Régi idők mozija”-t is.

Aki nem hiszi, járjon utána…      
(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)

Színházi archívum 24

Legutóbbi Hol volt... cikkünk a 2009-es esztendőbe röpített bennünket (csak nekem van olyan érzésem, hogy hamarosan eljutunk a jelenbe? még néhány hét és megérkezünk). Öt évvel ezelőtt a losonci Kármán József Színház Miloš Karásek: „A peron” c. művét mutatta be, melynek rendezője ismét Vlado Sadílek, vagy ahogy Attila nevezi, a Mágus volt.
Mutatom a darab műsorfüzetét, először az érdekes címlapot:

majd jöhet a szereposztás és néhány sor a darabról, életről...

illetve a műsorfüzet hátoldala, melyből megtudhatjuk mi történt közben a csoporttal:

A darabot az Őszi Színházi Napok keretében is játszották, erről tanúskodik ez a plakát:

A csoport természetesen ismét szerepelt Komáromban a Jókai Napokon is, a fesztiválújság címlapján Müller Zsófi és a Mágus:

majd a cikk:

Augusztusban a mártoni fesztiválra is elmentek, az ottani fesztiválújságban is cikkeztek róluk - szlovákul:

 

és még egy cikk ugyanonnan. A cikk szerzője a végén felsorolja milyen szavakat ismer magyarul...

Találtam még további fotókat is a darabról, mutatom:

Erdélyi Gábor, meg Csák Pista cipőtalpa :-)

P. Kerner Edit

Pünkösdi Mónika

Erdélyi Gábor, Müller Zsófi, Csák Pista

Úgy gondolom mai színházi archívumunk igazán gazdagra sikerült. Holnapra Attilának egy kissé "bolondos" cikket sikerült összehoznia, van abban minden!

(A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)

Bemutatkozik 6

Ez egy rendhagyó cikk a Bemutatkozik sorozatból, ugyanis az eddigieket azok írták, akik bemutatkoztak. Ez most más lesz. De csak egy picit...
Aki rendszeresen olvassa a blogot, az már bizonyára észrevette, hogy a jobb oldalsó sáv legalján,  a blogajánlóban Rozy keresztszemes világán túl 2 új blog is megjelent. Az egyik Kovács Tünde blogja a velencei karneválra készülő ruhákról, maszkokról, a másik meg Gyetvai Zoltán honlapja, melynek része egy blog is. Ez utóbbira szeretném most egy picit ráirányítani a losonci anziksz olvasóinak figyelmét.
Szóval Gyetvai Zoli rám bízta a dolgot, én meg egy kanyarral most mégis őt hagyom beszélni:

"1966-ban születtem Füleken, Nógrád és Gömör határán, a mai Szlovákiában. Jelenleg családommal Losoncon élek. Tizenéves koromtól foglalkozom fotográfiával.
Gyermekként kedves pillanataimban szívesen megállítottam volna az időt. Olyan szerkezetet szerettem volna bírni, birtokolni, amivel ez lehetséges. Azóta is sokat gondolkodom időn és időtlenségen." (forrás)

"Többen úgy vélik, hogy a fotográfia aranykora a XIX. század közepére tehető.  Ekkor még a fényképészet kézművesség volt. a fotográfus nem csak exponált hanem maga készítette el és érzékenyítette a hordozó médiumot, keverte a vegyszereket, a kész képet maga lakkozta, keretezte s készen tette le az asztalra. Ebben az időben jelent meg és szorította ki a dagerrotípiát a nedves kollódiumos eljárás, mely mintegy két évtizedre szinte egyeduralkodóvá vált a korabeli fotográfiában. Amerikai gyorsfényképként is hívták, mert állítólag az amerikai Vadnyugat legelterjedtebb fegyvere volt Colt revolvere után, a dagerrotípiához képest pedig rendkívül gyorsan elkészült. Persze manapság teljesen más fogalmaink vannak a gyorsaságról..." (forrás)

"Múltkorában egy fiatal fotográfus kolléga kérdezte tőlem, hogy mi végre kínozzuk magunkat még néhányan mindenféle sík- és tekercsfilmekkel, meg vegyi anyagokkal, nagyítókkal, fényképpapírokkal, hogy ne is beszéljünk holmi lyukkamerákról, argentotípiákról, cianotípiákról, ambrotípiákról meg hasonló érthetetlen és emberi fülnek furcsán hangzó hókuszpókuszokról. Mikor itt a modern digitális fotográfia, 3200-as izzón is borotvaéles, steril és szemcse nélküli színes képeket produkáló, komoly gépekkel, meg természetesen fotósoppal, amivel valósággá válhat az elképzelhetetlen is.  Ártatlan kérdésére nem tudtam értelmes választ adni, úgy, ahogy a mai világ által megfogalmazott kérdések többségével sem tudok mit kezdeni. Csak álltam, s hallgatagon széttártam kezemet, még a vállamon is rándítottam egyet."

Gyetvai Zoltán felvidéki fotográfus, tanár. Fényképeit számtalanszor kiállította már Szlovákiában és Magyarországon is, de a honlapján olvasható listán szerepel Japán, Spanyolország, USA, Németország, a Dél-Afrikai Köztársaság, és Ausztrália is (többek között).
Szavak helyett beszéljenek inkább a képei (például itt), én bízom benne, hogy sort kerítünk egyszer egy olyan beszélgetésre is, ahol személyesen, élőben is bemutatkozik itt Losoncon, és az emberek pedig kíváncsiak lesznek rá...
(fotók: Gyetvai Zoltán honlapjáról, a szerző szíves engedelmével)

Könyvajánló 25

Ugye mondtam már, hogy a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikvárium pontosan tudja hol tartunk a naptárban? Heti könyvajánlónkhoz ezt írták: "közeleg a Húsvét, s hogy megkönnyítsük az ünnepi menü összeállítását, hasznos lehet ez a hagyományos húsvéti recepteket tartalmazó könyv. Az Ízőrzők című könyvsorozat többi része is megvásárolható, most viszont a 6. kötet az aktuális."

Róka Ildikó
Húsvéti ételek - Cicvara és a többiek - Ízőrzők 6.

Duna International Kft., 2013

Ízőrzők - 30 kötetes szakácskönyvsorozat - Hazai tájak - Hazai ízek

Régi konyhák házias ízeit, vidéki ételek utánozhatatlan gazdagságát mutatja be a közkedvelt „Ízőrzők” című televíziós ismeretterjesztő sorozat. Az ország legügyesebb háziasszonyaitól és házigazdáitól könnyen kedvet kaphatnak, hogy meglepjék családjukat, barátaikat a régi idők felejthetetlen ízeivel. Vendégváró falatok, egyszerű, gyorsan elkészíthető, ízletes ételek, helyi különlegességek, hasznos tanácsok egyaránt helyet kapnak a könyvekben.

A hatodik kötetben húsvétra ajánlunk hagyományos ételeket. Ezek mindegyike különlegesség. Hallottak már a kukólevesről, a pónénáról, vagy a cicvaráról? Készítettek tojáspörköltet, juhtúrós pogácsát, sült-főtt perecet, esetleg grízes lángost? Az ünnepi asztal legfinomabb fogása lehet a porhanyósra sütött bárány, vagy a cipóba rejtett csülök. Édességnek gyümölcsös, vagy tojáskrémes süteményeket is ajánlunk. Tájegységenként változó szokások, őseinktől ránk maradt receptek, amelyeket ma is érdemes kipróbálni!

A kötet a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikváriumban megvásárolható, ára: 5,30 euró.

A losonci fürdő - 1. rész

„Nyári mulatságait a kies fekvésű losonczi fürdőben tartotta a városi közönség, valamint a tugári fürdőben. Nem is volt együtt annyi czigány sehol, mint Losonczon. Bunkó társasága is itt szerepelt.” – olvasható egy korabeli visszaemlékezésben a losonci fürdőről, amelyet ma is szívesen felkeresnének a losonciak. Legalább is „erdőjáró” útjaim során tapasztalom, hogy elődeinkhez hasonlón az erre sétálók szívesen leülnének itt egy-egy rövidebb-hosszabb beszélgetésre. Az egykori épület helyén álló mai épület jelenleg magántulajdonban, átalakítás alatt áll. A „hírek” szerint nyugdíjas otthon lesz belőle.

Közelében az Erdőgazdaság jóvoltából van egy pihenőhely, a gyermekek részére kialakított kis játszótérrel. A szépen karbantartott lócákon pedig lehet üldögélni és elmélkedni azon, hogy miért van minden úgy, ahogyan van. Hogy az elmúlt évek alatt miért kellett felszámolni, megszüntetni a város leglátogatottabb és legkedveltebb kirándulóhelyét.

Visszaemlékezések szerint a fürdőt 1818-ban nyitották meg. „Losoncznak délnyugatra, a’ városon kívűl, a’ városi erdő felé, a’ városból végig egy fasorozat közöt elnyúló sétányon mindenütt a’ losonctugári folyó mellett szép kerteket szemlélve, a’ polgári kórház és pakfon gyár között elhaladva, szép térséget látva, keletnek nyúló hegy lánczot, délkeletnek a’ gácsi várat szemlélve, kertek között sétál ki az ember a’ város erdejében épült Fürdőbe. Ezen fördöi helyiség igen kies helyen áll. Holnem csak a’ losonczi lakosok, hanem a’ videkbeliek is szoktak fördeni és mulatni.
 

A’ losonczi tanulok minden évben a’ városi erdőben, a’ fördö közelében majalist tartanak, zene mellett, vigadnak, táncolnak, énekelnek, ’s több illyen mulatságot élveznek.” – olvashatjuk a közkedvelt helyszín hangulatos leírását 1864-ből, amely akkor már közel 50 éve szolgálta a losonciakat. „A Losontzi víz hasonlít a’ Rónyai ferdő vizhez; ezen okból Losontz városa 1818. eszt. ferdő helyet építetett itten, melly közel lévén a’ városhoz, erősítő ferdül nagyon használtatik.“ – írja a helyről  könyvében Mocsáry Lajos.
A város akkori lakosai meleg vizű, vasas, gyógyhatású kádfürdőkben pihenhették ki itt a fáradalmaikat. Közkedvelt helye volt a baráti találkozóknak, majálisoknak és juniálisoknak.

A hely a 18. század második felében a város leglátogatottabb kiránduló helyszínévé vált. Az 1844-es korabeli térkép szerint 5 épület volt itt. A történelmi visszaemlékezések szerint 1849 augusztusában itt tartózkodtak azok a gerillák, akik megölték a városba érkezett orosz katonákat és a tisztet – kiváltva ezzel az orosz sereg haragját és következményként a város teljes elpusztítását.

A vendéglőt magában rejtő völgy mindkét oldalán hangulatos villákat építettek fel. Az elsőt 1888-ban avatták fel „...Augusztus 25-én, szombaton délután mintegy 30 tagból álló társaság gyűlt össze a losonczi fürdő lombos fái alatt épült gyönyörű nyári lakhoz, melyet méltán lehetne „az első fecske" névvel fölruházni, mert ilynemű építkezések a losonczi fürdőben lépésről-lépésre közelebb visznek bennünket egészségügyi viszonyaink javulásához. Két, vendégszerető, derék házi aszszony s házigazda fogadta a társaságot, mely csakhamar feltörte az erdő néma csendjét. Rudi zenekara is ráhúzta a Kossuth-indulót, hiszen Lajos napja volt, a társaság minden tagja őszinte tisztelője a nagy magyarnak. Megeredtek a fölköszöntők is a villatulajdonosokra, családjaikra, Kossuth Lajosra, s a társaság egyeseire. 

Vígan folyt a mulatság: enni, inni úgy szólván kellemes kényszerűség volt, mert ki állhatott volna ellen a házi asszonyok szorgos kínálgatásainak s a házi gazdák szeretetre méltó nógatásainak. Késő estve is zengett az erdő a mulatók víg zajától, míg végre lecsendesült minden, a férfi társaság hazavonult, a nők és gyermekek bevonultak a villa szobájába, hogy a reggeli nap balzsamos levegőjét korán élvezzék. Legyen e nyári lakon boldogság és áldás s lakozzék abban minden társadalmi s családi erény nemzedékről-nemzedékre!” – olvashatjuk a  Losoncz és Vidéke korabeli tudósításában.

A második egy évvel később 1889-ben készült el,  Losonc sokak által tisztelt polgára Sántha Zsigmond építette fel, és az „Otthon” nevet adta neki.
A vendéglő mellett 1888-ban nyári pavilont is kialakítottak. Környezetében több villa is felépült.
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)